Teljesen ellazultam itt Nassauban, a Bahama szigeteken, még akkor is, ha csak három napot maradtam itt. Úgy éreztem, mintha Istentõl kaptam volna ezt az ajándékot az átélt nehézségek után.

A Shivananda Ashram Yoga Retreat hívott meg, hogy szemináriumot tartsak 29.-én és 30.-án. A Bahamák több szigetbõl álló csoport. Ezelõtt öt évvel egy delfin iskola hívott meg a Bimini szigetre. Ez turistákkal teli üdülõhely, legtöbbje amerikai.

Tipikus trópusi látképben volt részem a szeminárium alatt.

Nassau kikötõje olyan, mint egy luxushajó telep.

A szervezõ, Rukmini. Õ Israelbõl való.
Rögtön a szeminárium után megkértek, hogy jövõre is jöjjek el. Örültem ennek a meghívásnak.

A jamestowni szeminárium kapcsán, úgy hallottam, hogy Natalie nagyon jól elboldogult a 130 személyes közönség elõtt. A szeminárium után pedig körülbelül 30 személlyel érdekes beszélgetést folytatott. Igazán megkapott, mikor ezt hallottam, és arra gondoltam, hogy nagyon jól tettem, hogy megszerveztem a Hado-oktatók iskoláját.

És most következik, második próbálkozásom arra, hogy Amerika határát átlépjem. Sokan tanácsot adtak, hogy mit is kellene tennem, ügyvédeket mutattak be. Tökéletes módon elõkészítettem minden iratot. Aztán megpróbáltam felhívni a torontói amerikai konzulátust, de hiába.

Április 24.-ét és 25.-ét a hotelben töltöttem, anélkül, hogy csináltam volna valamit. De amikor beléptem a tampai szemináriumszervezõ weboldalára, láttam, hogy minden jegy elkelt. Tehát 500 ember fog ott rám várni! Elhatároztam, hogy nem hagyom magam. El kell mennem Tampába holnap.

A következõ reggelen elmentem a torontói reptérre bal csuklómon egy karszalaggal, amire Love & Thanks (Szeretet és Hála) volt írva, amelyet korábban egy amerikai olvasómtól kaptam, azt mondva magamnak: Szeretetet és Hálát fogok gyakorolni, bármi történjék is.

Eredményképpen hihetetlenül könnyen átmentem a vámon. Ez valószínú annak tudható be, hogy az IHM alkalmazottai imádkoztak értünk. Mindenkinek köszönöm!

A mai szemináriumon a Love Foundation (Szeretet Alapítvány) Love Ambassadornak (A Szeretet Nagykövete) nyílvánított ki. Wow! Nagyra értékelem ezt a gesztust.

A tampai szemináriumon. Boldog voltam, hogy fennálló óvációkat kaptam.

Patti, a szeminárium szervezõje. Sajnálom, hogy izgult miattam, de hitt bennem. Köszönöm.

Ez figyelemre méltó nap volt.

Reggel elõadásom volt. Louise Hay mutatott be. Amikor visszajött a színpadra a közönség tapssal fogadta a váratlan meglepetésért.

Nagyon meglepett az õ beszéde. “Rég nem jártam Kanadában. És most itt vagyok, hogy Emoto úrral találkozhassak.” Nagyon megindítottak szavai.

Neki köszönhetõen az én 90 perces bemutatómat jól fogadta a közönség elejétõl a végéig. Úgy tûnt, mintha csak egy pillanatot tartott volna az egész. A végén mindannyian a gassho pózban imádkoztunk a négy kanadai katonáért, akiket Afganisztánban öltek meg.

Az emberek bizalomteljesen imádkoznak.

A bemutatás után Dr. Shahhal és alkalmazottaival együtt ebédeltünk. Õ nagy qigong gyakorló és a világbéke javára használja fel erejét. Magyarázattal láttam el könyvét, amely nemrég jelent meg. Elmondta, hogy egy nõismerõsével együtt a békemozgalomtól egy kongresszust fog szervezni, ahol a világbékéért fognak imádkozni.

Minden jól ment, eddig a pontig. Azután valami rettenetes dolog történt velünk.

Délután 3-kor indultunk el Torontóból autóval Jamestown, New York felé, hogy részt vegyek egy szemináriumon, amelyet Michael szervezett, aki ott Hado oktató. Eljött Kolumbiába, hogy velem találkozhasson, és elmondta tervét a szemináriummal kapcsolatban. Amikor a határhoz értünk, egy félreértés következtében nekem és feleségemnek visszautasították azt a jogot, hogy Amerikába belépjünk.

Valószínû, hogy irataink nem voltak rendben. Sõt mi több, szegényes angol tudásommal, akaratomon kívül megsérthettem a kezelõablaknál levõ hölgyet. Ideges lett és nem is akarta hallani, hogy mit mondok.

Arra köteleztek, hogy leadjuk ujjlenyomatainkat mind a tíz ujjunkról és egy csomó fotót készítettek. Úgy éreztük magunkat, mint valami gyilkosok a két órás kihallgatás ideje alatt.

Ezután vissza kellet mennünk Torontóba.

Kb. 200 embert vártunk a másnapi szemináriumra és elég nehéz lett volna mindannyiukat értesíteni afelõl, hogy a szeminárium elmarad. Mit kell tennünk?

Bree, egy Hado oktató, aki velünk volt, azt mondta, hogy Natalie, aki Torontóban lakik megtarthatná a szemináriumot Jamestownban. Amikor ezt hallottam arra gondoltam, hogy számíthatok az õ segítségére. Felhívtam és megkértem arra, hogy segítsen. Szívélyesen elfogadta.

Arra kértem, jöjjön el a hotelhez, hogy készítsük elõ a szemináriumot.

Éjfél után feküdtem le. Hosszú és fárasztó nap volt.

A Hay House vacsorapartit szervezett. Azok voltak itt jelen, akik részt fognak venni az I CAN DO IT egyezményen, amelyre meghívót kaptak. A Hay House az egyik legnagyobb amerikai kiadó, amely a spiritualitással foglalkozik, és amely az én könyvemet is kiadta, A víz üzenete 3. kötetét. Az egyezmény május 6.-án lesz Las Vegasban, én is részt veszek rajta.

Középen Louise Hay asszony, a Hay House Kiadó megalapítója és tulajdonosa. Sokkal fiatalabbnak néz ki, mint valójában. Nagyon kedves hölgy, megértettem, hogy miért csak jót beszélnek róla azok, akik imerik. Ő is író, és könyveit Japánban is kiadták. Szeretnék idézni könyvének bevezetőjéből, amelyet a japán kiadó írt.

A könyv tele van a csodák szavaival, amelyek megváltoztatták 30 millió ember életét az egész világon, attól az írónőtől, aki saját magát is meggyógyította a ráktól a szavak erejének segítségével.

“Szeresd magad és fogadd el magad úgy, amilyen valójában vagy.” “Minden jól megy.” Csupán annyit kell tenned, hogy kimondj egy egyszerű mondatot ahhoz, hogy minden jól menjen. Ezt a könyvet, amely tele van a legegyszerűbb és leghatékonyabb szavakkal, a kiadását követően rögtön üdvözölték. 8 millió amerikainak megváltoztatta az életét és 30 millió embernek szerte a világon.

Sajátos módon, a betegséget gyógyító szavak nagyon felkeltették az emberek érdeklődését. Körülbelül 250 betegséget mutattak be, amelyeket gyógyítani lehet egyetlen mondat segítségével. Például a depressziót a következő mondat gyógyítja “Én vagyok életem alkotója.” Az írónő meggyógyult rákos betegségéből csupán a szavak erejének segítségével, műtét vagy gyógyszerek nélkül, ígyhát szavai nagyon meggyőzőek.

Ez a könyv szeretetet, sikert, jólétet és egészséget hoz az önök életébe.

Candice Pert asszonnyal együtt, aki a What the Bleep? című filmben szerepel. Tavaly tavasszal találkoztunk Santa Monican.

Együtt Gregg Braden híres íróval.

Első alkalommal találkozom Sonia Choquette asszonnyal, aki gyógyító és író egyszemélyben. Nagyon finom ízlésű hülgy. Érzem, hogy együtt fogunk dolgozni valamikor.

Együtt Darren Weissmannal és feleségével, Sarittal. Darren gyógyító és a szeretet és a hála energiáját tanulmányozza. Az az érzésem, hogy valami jó dolog fog történni közöttünk.

Megérkeztem tegnap Torontóba, Kanadába. Feleségem várt a reptéren. Mivel sok dolga volt Japánban, 10 nappal késõbb érkezett. Mindketten szerettünk volna egymás felé szaladni, hogy megöleljük és megcsókoljuk egymást, de régimódi japán pár vagyunk, ígyhát csak köszöntöttük egymást és finoman ölelkeztünk.

The blue blouse which there is centrally is Bree.

A következõ estén egy városon kívüli farmon voltunk egy partin, amelyet Bree rendezett, aki Hado oktató. ,,Csupán 30-40 percnyi út autóval” – mondta aszisztensem, Kimiko, de este 7-kor indultunk el a hoteltõl és 8.30 volt, mikor megérkeztünk. Feltételezem, hogy mi, japánok teljesen másként értjük az idõt, mint az emberiség többi része…

Mégis, miután elkezdtem ízlelgetni egy pohár bort és kellemes beszélgetésbe elegyedtem a meghívottak közül egyesekkel, nagyban visszanyertem jókedélyemet. Alkalmam volt egy kisebb beszédet tartani és kézjegyemmel láttam el egy pár könyvet.

Mindenki figyelmesen hallgatott. Volt egy pár gyermek is ott.

Ugyanakkor Natalie és Calvin a Második Hado iskolából és Michael a harmadikból, eljöttek, hogy lássanak. Egy kb. 100-as csoportból nagyon boldog voltam, hogy láthattam a három Hado okataót.

Beszélhettem a farm tulajdonosával, Gayel. Kb 100 hold földje van szerves farmján. Épp begyûjtötte elsõ termését az elmúlt héten helyi egyetemisták segítségével. Örömmel osztotta meg velem álmait.

Seattle volt az a város, amelyben elkezdtem 13. szemináriumi turnémat az Egyesült Államokban két évvel ezelõtt. Crystal, az East Westcare könyvesbolttól, a szeminárium szervezõje volt az, aki eljött akkor értem a reptérre. A szemináriumot telt házban tartottuk, és nagyon jól fejezõdött be akkor. Az a szeminárium 12 rendkívüli szeminárium kezdetét jelentette. Ígyhát ez egy olyan város, amely szerencsét hoz nekem.

A mai szeminárium a harmadik ebben a városban, és amint azt láthatják ebbõl az alkalomból is sokan eljöttek meghallgatni.

Az utolsó szemináriumig úgy hittem, hogy népszerûségem idõleges és a What the Bleep filmnek köszönhetõ. Mégis, mikor láttam, hogyan figyel a közönség, éreztem, hogy az emberek el kzdtek érdeklõdni a víz iránt, a vízkristályok iránt és számos vízzel és a világgal kapcsolatos elméletem iránt is. Nagyon boldog vagyok.

Sok mosoly a közönség körében.

Shanti, akit Samuiban, Thaiföldön ismertem meg tavaly, eljött, hogy csatlakozzon hozzám ezen a szemináriumon, 6 órányi vezetés után Eugene városából, Oregon államból. Azok, akik olvasták az az napi naplót tudják, hogy õ szerezte a Nagy Könyörgés zenéjét Shioya úr szövegére. A mai szemináriumon elõadta ezt a zenét, és mindannyian japánul énekeltünk.

Shanti a Nagy Könyörgést adja elõ

Rögtön azután közösen énekeltük a Nagy Könyörgést.

Mik azok a fényes kötelek? Vajon csak egy kéz, amely folyamatosan mozgott miközben fényképezett? Mint ahogyan sokan önök közül sejthetik, beszámoltam az imaceremóniáról, amelyet a Biwa tónál tartottunk július 25.-én 1999-ben, amelyet Dr. Shioya vezetett és az újságban megjenet cikkérõl, pont mielõtt ezt a fotót készítette volna. Remélem, terjeszteni tudom Dr. Shioya Nagy Könyörgését japánul minél több emeber számára.

Sajnos nem áll módomban Dr. Shioya úrral felvenni a kapcsolatot (most 104 éves és családja gondozza), de ha önök közül valakinek alkalma lesz vele beszélni, remélem, hogy megemlítik neki ezt az eseményt. Úgy hiszem nagyon boldog lesz, ha megtudja.

Glass Valley kb. 3 órás autóútnyira fekszik San Josétól, a Sierra Nevada hegység lábainál. Úgy mondták, hogy a város régen tele volt aranyásókkal. Most a lakosság a környékbeli városkákkal együtt csupán 20.000 fõnyi. Azért hívtak meg egy ilyenfajta városba, mert az utóbbi idõben sokan kezdtek el ide járni, akik alternatív gyógyászattal foglalkoznak. Ez a város Sedonához hasonló várossá válik napjaink Arizónájából.

A tegnap, Takayo Harriman, japán nõ, aki a szeminárium szervezõjének, Suzynak a barátnõje, eljött értünk a hotelhez San Joséba. Hamamatsuból, Japánból származik, itt találkozott férjével, és ideköltözött 12 évvel ezelõtt. Ez arra a dologra emlékeztet, hogy sok erõs japán nõ létezik, akik a világ különbözõ pontjain élnek.

A város felé vezetõ út tele volt különleges szépségû buja növényzettel. Megfigyeltem az ország bõségét, amint Észak-Kalifornián kereszül autóztam. Mégis, amint Glass Valley felé közeledtünk, az idõ elromlott, és zugogni kezdett az esõ. Az esõbõl jégesõ lett és villámlani kezdett.

Eljönne valaki is a szemináriumra egy ilyen helyre? Elkezdetm aggódni. Amikor a hotelhez érkeztem már sötét volt és nem sok embert láttam az utcán. Azon az éjszakán mégtöbb esõ esett. Végignyújtóztam az ágyon és elkezdtem a bárányokat számolgatni, hogy el tudjak aludni azon az éjszakán.

Mégis, másnap, amikor félrehúztam a redõnyöket a nap meleg fénye fogadott. Mikor kimentem, a levegõ friss volt, a hely tele volt buja növényzettel és mindenhol számtalan gyönyörû virág pompázott. Az idõjárás annyira változó itt a hegyekben.

Kb. 600 ember jött el a szemináriumra, amely 7 órakor kezdõdött, a veteránok épületében. Meglepett, hogy ilyen sok embert láttam egy ilyen kis városban. Mindenki nagyon melegszívû és barátságos volt.

A Hado Life USA (a Hado Publishing USA megváltoztatta a nevét) társaság foglalkozott a termékekkel ezen a szemináriumon. Ahhoz, hogy a felsorakoztatott termékeket elhozza, fiam, Hiro eljött autóval és 9 órát vezetett Los Angelesbõl.

Mindenkinek köszönhetõen, a termékek nagy részét megvásárolták és boldogan tért vissza Los Angelesbe. Mindenkinek köszönöm Grass Valleybõl. Neked is köszönöm, Suzy.

Erre a szemináriumra, Ikuyo és Nancy, akik mindketten Hado oktatók, eljöttek három és fél órát autózva Petalmaból és San Joseból, azért, hogy velem találkozhassanak. Nagyon örülök, hogy Hado oktatókkal találkozhatok váratlan helyeken.

Bal oldalon Nancy, jobb oldalon Kimiko, alkalmazottunk

Apropo, a los angelesi szemináriumra eljött Amy is, egy másik Hado LA okatató.

Amy Hallows

A mai szemináriumon vendégen is volt. Dr. Bigelsen, akit a január 21.-I naplóban mutattam be. Õ mikroszkópon tanulmányozta 25 éven keresztül a vérsejtek fotóit. Úgy tûnik, hogy soknak a résztvevõk közül sikerül egy hullámhosszra kerülniük az arra vonatkozó felfedezéseivel, miszerint a vér képes vizuálisan megjeleníteni egy bizonyos személy által hordozott fizikai és pszihológiai információt.

Úgy érzem, hogy életem egyik felelõssége az, hogy bemutassak olyan kutatásokat vagy felfedezéseket, mint amilyen ez is, amelyekrõl sok ember lehet, hogy nem hallott, abból kifolyólag, hogy ezek a kutatások magas fokúak.

Beszélgetés kettejük között

Eredményképpen, végezetül, a résztvevõk melegszívû tapssal ajándékoztak meg. Nagyszerû munka, Dr. Bigelsen.

Egy órás repülõút után érkeztem meg Los Angelesbõl a San Jose-i reptérre. Doji várt, aki a szemináriumot rendezte a Gateway könyvesboltban. Õ szervezte meg a tavalyi szemináriumomat is.

A jobb oldalon Doji, a bal oldalon pedig Salita.

Ez a spirituális könyvesbolt non-profit alapon mûködik és indiai ashram-tagok vezetik. Doji ugyanakkor jóga oktató is egyben, szülei fél évszázaddal ezelõtt emigráltak Indiából az Egyesült Államokba. A könyvesbolt nem csak könyveket árul, hanem különbözõ más termékeket is. A könyvesboltnak olyan hangulata van, amellyel nem találkozunk gyakran Japánban. Ez elõsegíti az ország két különbözõ oldalának kidomborítását.

Mint ahogyan láthatják, könyveimet is árúsítják ott. Úgy mondták, hogy jelenleg ezek a legjobban kelõ könyvek.

A tavalyi szemináriumot ugyott tartottuk. Egy régi amerikai színházban, egy olyan helyen, amely nekem nagyon tetszik. Amikor tavaly februárban itt jártam, mind a 680 széket elfoglalták, emellett volt egy 200 emberbõl álló sor kint, amely arra várt, hogy az ajtót kinyissák. Valaki úgy kezdett el beszélni rólam, mint az új rock sztárról, azóta ez a becenév ragadt rám ebben a városban.

Természetesen most nem voltak ugyanolyan sokan a szemináriumon, de mégis eljött 400 ember az idén is. Nagyon kellemes légkörben tartottam a szemináriumot. Nagyon boldogan fogadtam, mikor egyesek közülük azt mondták, hogy jövõre is eljönnek.

Azoknak, akik önök közül szeretnének a tavalyi látogatásomról is olvasni, kattintsanak az alábbi linkre. A február 12.-ei naplóról van szó.

Április 7.-én érkeztem haza, és 5 napot maradtam otthon, azután pedig újból útnak indultam április 12.-én este. Ez egy elég hosszú utazás lesz, amibõl június 7.-én térek haza. Alább található a program:

Április
13 LA, USA – Kiegészítõ tanulmányok
15 Santa Cruz – Egy helyi könyvesbolt által szervezett szeminárium
17 Grass Valley – Egy gyógyító újságíró által szervezett szeminárium
19 Seattle – Egy helyi könyvesbolt által szervezett szeminárium
23 Toronto, Kanada – Hay House Egyezmény. Egy három napos rendezvénysorozat, amelyen kb. 20 szerzõ ad elõ. (A Hay House olyan kiadó, amely a spirituális kiadványokra összpontosít. Õk adják ki A víz üzenete 3. kötetét)
27. St Petersburg, USA – A Unity Church által szervezett szeminárium
29 Nassau, Bahama – Egy helyi jóga csoport által szervezett szeminárium
30 idem

Május
1 New Orleans – Egy helyi Hado oktató által szervezett szeminárium
4 Houston – Egy helyi nevelési csoport által szervezett szeminárium
6 Las Vegas – Hay House Egyezmény
8 Montreal, Kanada – Egy hosszú távú szeminárium, amelyet egy olyan csoport szervez, amely 30 éve dolgozik ezen a területen
9 idem
11 Ottawa – Kiegészítõ információk szemináriuma
13 Vermont, USA – magánszemély által szervezett szeminárium
14 Verginia Beach – Edgar Cayce szervezet által szervezett szeminárium
16 New Jersey – egy helyi egészségóvó szervezet által szervezett szeminárium
20 Graz, Austria – egy spirituális tanácsadó által szervezett szeminárium
23 Nürnberg, Németország – egy helyi könyvesbolt által szervezett szeminárium
24 München – egy helyi könyvesbolt által szervezett szeminárium
25 Frankfurt – egy helyi spirituális rendezvényszervezõ által szervezett szeminárium
28 Stuttgart – egy helyi könyvesbolt által szervezett szeminárium
29 Hanover – egy helyi könyvesbolt által szervezett szeminárium
31 Vicenzia, Olaszország – A víz üzenete olasz változatának kiadója által szervezett szeminárium

Június
3 Amszterdam, Hollandia – Látogatás a lányomnál, hogy unokámat láthassam
7 vissza Japánba

Ma tartottam az egyik szemináriumot a Los Angeles-i szemináriumsorozatból. Mint ahogyan azt a képen is láthatják, jól végzõdött, fennálló óvációkkal. A szokatlan dolog az volt, hogy a mai szeminárium legnagyobb részét angolul mutattam be.

Mindezt azért, hogy felkészítsem magam olyan esetekre, amikor nem lesz japánul tudó tolmácsom. A szeminárium fárasztó volt, és az angol tudásom még nem a legjobb. Több gyakorlatra van szükségem, de hová vezetne ez…?
Kérem, olvassák az elkövetkezõ naplóoldalakat is.

A közönség fennállva tapsolt a hiányos angol tudásom ellenére is.

24 órára volt szükségem, hogy hazaérkezzem Puerto Rico-ból tegnap elõtt. Tegnap, szombaton, bementem az irodába, hogy találkozhassak Hans Shindlerrel (lásd a március 9.-ei naplót), aki Ausztriából jött, és hogy felkészülhessek a mai szemináriumra. Ígyhát eléggé fáradt vagyok.

Mint ahogy azt az alábbi képen is láthatják, sokan vettek részt a Hado Orvostudomány Második Ünnepén, amelyet ma tartottunk. Ezt a találkozót Dr. Akira Kawashima rendezte meg a tokioi Nõi Orvosi Kollégiumtól. Õ orvos, de egy olyan társadalmat szeretne megteremteni, ahol nincs szükség orvosra. Támogattam õt és szervezetét és elfogadtam a fõtanácsosi tisztet. Dr. Kawashima Hado oktató is egyben.

Itt találkozhattam Dr. Shinichirou Terayamaval is. Meglepõ módon, egy nappal azelõtt autóbalesetet szenvedett és sebei kórházi ápolást igényeltek volna normális esetben. Mégis, õ ott volt a színpadon az ünneplés kezdetekor és mindenkit üdvözölt, anélkül, hogy bármilyen nehézsége lett volna. Sajnos azonban, nem tudott elõadni egy zeneszámot a csellóján (megsebesültek újjai). De annyira erõs férfi, hogy részt tudott venni az ünneplésen egészen az azt követõ partiig.

Hans Shiedler az összejövetelen is beszélt. A szemináriumot Fukiko Kai fordította, az IHM egyik alkalmazottja. Beszélt az ETAScanrõl, amely olyan Hado mérõeszköz, amely figyelembe veszi a kotodamat, a szavak lelkiségét. Szeretnék hamarosan több részlettel visszatérni erre a készülékre.

Dr. Wardha helyett, aki nem tudott eljönni, Yasu Nemoto, az IHM egyik alkalmazottja beszélt a Pránikus Gyógyulásról.

Itt a könyvemet látom el kézjegyemmel az IHM standnál. Sok régi Hado barátommal találkozhattam itt. Nagyon mulatságos nap volt.

Április 4.-én tartottam egy másik szemináriumot egy gyönyörû múzeumban Ponce városábna, amely másfél órányira fekszik San Juantól. Április 5.-én meghívást kaptunk Luisa Gandara de Acevedo Vila asszonytól, a Puerto Rico-i first ladytõl, a kormányzó nagyszerû házába.

A ház egyetlen bejáratát nagyon jól õrzik.

Puerto Ricot a spanyolok mutatták be a világnak 1493-ban, egy évvel azután, hogy Kolumbusz eljutott Amerikába. Ezért a város több mint 500 éves történelemmel rendelkezik. Meglepett a város építészete és fekvésének módja.

Jöjjenek, vezessem keresztül önöket a kormányzó házán. A házat még mindig lakja a kormányzó.

Ez a váróterem.

A tükörterem.

A könyvtár.

A gyönyörû udvar.

Mindegyik szoba gazdagon volt díszítve.

A szoba, amelyben Jacqueline Kennedy lakott.
Volt egy másik szoba, amelyben JFK lakott, de azt feleségem elfelejtette lefényképezni.

A házból látni lehet az egész San Juan-i öbölt.

Bekukkantottunk a konyhába is. Úgy hallottam, hogy általában nem engedik meg az embereknek, hogy oda bemenjenek.

Süteményeket készítettek számomra (késõbb ettem egy párat, mikor a first ladyvel találkoztam)

Egy másik szép szoba.

Egy másik tükörterem.

A hivatalos ebédlõ, talán egy találkozót itt következõ alkalommal…

Nem tûnik úgy, hogy beletalálok ebbe a szobába?

Ebben a szobában találkoztam a first ladyvel.

Bal oldalamon a Puerto Rico-i kormányzó felesége. Van egy saját terve miszerint könyveket adományoz a gyerekeknek minden évben, míg betöltik az 5 évet.
Érdeklõdéssel hallgatta tervemet a gyerekeknek szóló könyvekrõl. Úgy hiszem Puerto Rico is meglátja hamarosan ezt a könyvet.

Újból elkezdtam rövid bemutatómat. Bal oldalamon áll a first lady.

A first ladyvel a ház tetején.

Szeretettel és hálával árasztottuk el az itteni vizet.

A kikötõben két nagy sétahajó állt.

Megálltunk egy kávézónál egy sörre kb. két órányi beszélgetés után a first ladyvel. Velem van Carmen, õ is Hado oktató. Keményen megdolgozott azért, hogy lehetõvé tegye a Puerto Rico-i utazásomat. Köszönöm Carmen, nagy siker volt.

Férjével, Salvatoreval együtt. Õ ügyvéd, de széleskörû spirituális ismeretei vannak. Ideális pár. Ez a hét hamar eltelt. Mindenkinek köszönöm!

Azon az estén a Dragonfly vendéglõbe mentünk. Megtudtam, hogy a tulajdonos rajongóm.

Õ is. Utánam szaladt, hogy fényképet készítsen velem. A víz üzenete máris elterjedt ezen a kis trópusi szigeten. Nagyon hálás vagyok.Nos, holnap visszautazom Japánba. Még találkozunk ezen a weboldalon keresztül!

Ma szemináriumot tartottam a fõvárosban, San Juan-ban, de ezelõtt volt egy másfél órás interjúm egy múzeum gyönyörû kertjében.

A kérdések angolul hangzottak el, én pedig japánul válaszoltam. Jobb oldalamon Hiromi, a tolmács.

A múzeum zenetermét ezelõtt 7-8 évvel építették. Minden évben itt rendezik meg a Casals Nemzetközi Koncertet. (Casals híres csellómûvész, jól ismert nemzetközi szinten. Egy 20 éves Puerto Rico-i nõt vett el feleségül, mikor 60 éves volt, azóta ebben az országban él.)

A szemináriumot ennek az épületnek az alagsorában rendezték meg.

Sokan jöttek el.

Carmen, a szeminárium és a Hado oktatók iskolájának szervezõje gondolataiba mélyedve. Gitáros barátja a szeminárium elõtt elõadta a Sakurát. A zene rendkívüli volt, ihletet kaptam egy bizonyos dolog elvégzésére.

Igen, elkezdetem énekelni a Sakurát.
Feleségem március 30.-án született, amikor a cseresznyevirág nyílik. Talán ezért szereti annyira a cseresznyevirágot. Most valószínû, hogy a cseresznye már kivirágzott Japánban, valójában az utóbbi 6 évben nem nagyon volt alkalma arra, hogy megcsodálja õket, mivel elkezdett utazni velem a nagyvilágban, hogy vigyázzon rám. Ígyhát, kérem engedjék meg ma, hogy énekeljek, hogy hálámat fejezzem ki iránta. – mondtam én.

A teremnek nagyon jó akusztikája volt, ígyhát nagyon jól énekelhettem ott.

Meghajoltam a közönség elõtt, miután énekeltem.
A szeminárium végén nagy tapsot kaptam. Feleségem nagyon jól vigyázott rám.

A második napon Puerto Rico-n. Részt vettem egy rádiós interjún és egy vízceremónián egy közeli tónál.

Carmen, a férje és én egy spanyol rádióadónál beszéltünk, amelyet egész Amerika hallhat ezen a délutánon.

Az interjú két és fél órát tartott, tolmács nélkül. Volt egy pár nehezebb kérdés, amelyekre nem tudtam teljes választ adni hiányos angol tudásom miatt. Remélem következõ alkalommal lesz tolmácsom is.

Meglehet, hogy kis feltûnést keltek majd a spanyolul beszélõ közösségben.

Este 6 órai kezdettel részt veszek egy vízceremónián egy tónál. A Karaiso tó fontos vízforrás a vidék lakói számára. Mégis, lehet, hogy a szennyezés miatt, szokatlan módon elterjedt egy idegen növény, amely rongálja a helyi ökoszisztémát.

Sokan résztvettek a ceremónián (kb. 150-en). Ez volt az elsõ vízceremónia Puerto Rico-n. Részt vettek szülõk és gyermekek az iskolától, amelyet tegnap látogattam meg.

Elmagyarázam az embereknek, hogy mutassák ki szeretetüket, hálájukat és tiszteletüket a víz iránt, miközben a ceremóniát vezettem.

Az ima után mindannyian a 9. szimfóniát dúdoltuk.

Puerto Rico zászlójával, amelyet egy gyerektõl kaptam. A háttérben látható fû az, amely gondot okoz.