Miután elhagytam a hotelt reggel 7 órakor, a
Yukawa asszony által hívott taxiba ültem, és Khaorakba mentem.
Khaorak tengerparti rész, körülbelül másfél órányira Phukettõl.
Úgy tartják, hogy 1000 és 2000 közötti azoknak a száma, akik
életüket vesztették itt a tsunami ideje alatt.

Khaorak partja, amelyet a tsunami egy évvel ezelõtt elnyelt.
Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen vettenetes dolog történt itt,
ahol turisták nyugodtan úszkáltak, ahogyan most is.

Khaorak partrészén. Néhány virággal áldoztam az elveszett életek
emlékének.
Azt mondják, hogy sokan azok közül, akik itt
elhunytak, európaiak voltak. Most, hogy itt vagyok, sok európai
turistát látok Samuiban és Phuketben egyaránt. Megértem, hogy
azok, akik hidegebb vidékeken laknak, miért jönnek erre a napsütötte
helyre vakációzni.
Sajnos csak vagy 20 ember gyûlt össze a tengerparti
ceremóniára. Lehetséges, hogy a ceremónia híre nem terjedt el
eléggé. Sõt mi több, arra a napra más hivatalos megemlékezési
szertást is szerveztek, ígyhát érthetõ miért vettek részt ilyen
kevesen ezen a ceremónián. Ezzel kapcsolatban Yukawa asszony
ezt mondta: ,,Nem az emberek száma a fontos. Sok embert hívtam
meg az interneten keresztül és sok szép választ kaptam. Például
3000 diák, 450 különbözõ osztályból a japán Shichida Gyermekek
Akadémiájáról, vesz részt ezen a ceremónián velünk együtt ebben
a pillanatban. Úgy gondolom, hogy a japánoknak tenniük kell
valamit itt. Ezért szerveztem meg ezt az eseményt.‰ Mély benyomást
keltettek bennem pozitív gondolatai.
Ígyhát nagyon lelkesen vezettem ezt a ceremóniát.
,,Mondjunk el egy szútrát, amelyet tanáromtól, Nobuo Shioyátol
tanultam. A neve A nagy vallomás (Grand Declaration) és így
szól:
ŒA világegyetem végtelen ereje kikristályosodott, hogy megteremtse
a teljes igazság és harmónia világát.‚
Másszóval, a világegyetemben létezik egy olyan energia, amely
örök. Amikor kapcsolatba lépünk vele tudatunkat ráösszpontosítva,
ez ki fog áradni, kiegyensúlyozott energia formájában a vízre,
amely elõttünk van. Azért mondjuk ezt jövõ idõben, mivel ezáltal
fejezzük ki hitünket, a tényt, hogy valóban hiszünk ebben a
dologban.
Gyertek mondjuk el ezt a szútrát tízszer.

Ceremónia a parton. Elmondtunk A nagy vallomást.
Nem vett részt sok ember, és senki sem tudott
japánul, de mindenki utánam ismételte, hangosan és tisztán.
Ezt követõen ezt mondtunk: ,,Víz, köszönjük neked, víz, szeretünk,
víz, tisztelünk" japánul, thaiföldi nyelven, kínaiul, malájföldi
nyelvel és svédül (egy svéd pár is részt vett a ceremónián).
Miután közösen elmondtuk ezt az imát, végezetül elénekeltük
a Öröm énekét (Song of Joy).
Rögtön ezt követõen megemlékezési szemináriumot
tartottam és az alapvetõ kérdésekrõl beszéltem két óran keresztül:
honnan jövünk, miért vagyunk itt és hová megyünk, miutén meghalunk?

Anita, aki sajtóriportot készített, eljött meghallgatni. Kapcsolatban
van az Egyesült Nemzetek környezeti problémákkal foglalkozó
osztályával, ígyhát nagyon jól megértettük egymást.
Körülbelül 40-en voltunk, és úgy hiszem, hogy
sorsom része volt, hogy errõl a témáról beszéljek ezen a helyen.
Mindez Yukawa asszonynak köszönhetõ. Köszönöm neked, Manami.

A vendéglõben, ahol utolsó ebédünket fogyasztottuk, Manami maláj
barátjával együtt.