Csak két éjszakát maradtunk Koreában de eddig még soha nem élveztem ennyire a koreai ételt.

Ezelõtt 32 évvel látogattam elõször Koreába, mikor még foglalás alatt volt. Azóta több mint tízszer voltam ebben az országban. Minden egyes látogatásom üzleti út volt, és a leghoszabb itt maradásom tíz napos volt. Akárhogy, ez volt az elsõ alakalom, hogy igazából értékelni tudtam a koreai konyhát.

Megprobáltam megérteni, hogy miért, de bizonyára nem az étel lett más, hanem az én ízlésem változott meg. Valószínû az is hozzájárúlt ahoz, hogy értékelni tudjam a koreai ételt, hogy az utóbbi 80 napot világkörüli útón töltöttem. Akárhogy, kezdve az Asiana airline bibim pab-jával, folytatva a hagyományos koreai vacsorával amit Song professzoral költöttünk el az egyik tanítványának a vendéglõjében, égy másik bibim pab-al a következõ nap ebédjén és egy nagyon elõkelõ koreai vendéglõben fogyasztott vacsorával, Kan filmrendezõ úrral, sok féle olyan vegetáriánus ételféleségnek örvendhettem amilyeneket eddig még nem fogyasztottam. Ma Song professzor úr újból meghívott ebédre egy olyan vendéglõbe ahol hagyományos királyi ételt szolgálnak fel. Még sok napon keresztül képes lettem volna a koreai konyhán élni, ha szükség lett volna rá. Bizonyíték képpen, ma, Japán felé útazva, egy adag bibim pab-ot rendeltem a repülõn.

A hagyományos királyi étel kis része

Rájöttem hogy az ételfogások túlnyomó része zöldségekbõl készült. A tarisznyarákok és kagylók amiket Shibetsu városában fogyasztottunk nagyon ízletesek voltak de, ha választanom kellene, akkor a koreai konyhát választanám ahol a zöldségféléket használják alapként. Lehet, mert öregszem kedvelem jobban a vegetáriánús ételeket, és az, hogy a koreai hagyományos konyha ekkora változatosságát adja a vegetáriánús ételeknek, nagyon bámulatos és figyelemre méltó. Az én véleményem az, hogy egy országnak minnél fejletebb a konyhamûvészete annál fejletebb a gazdasági alapja. Azt hiszem, hogy a megértés amit a koreai konyha adott valójában a koreai nép mélyebb megértéseként fordítható le.

A feleségemet nagyon lefoglalták a koreai drámák amiket a tv-ben látott. Nem tudom megállni, hogy ne vessek én is egy pillantást ezekre a filmekre. Lehet hogy pozitiv hatással van rám az a szakácsnõs film.

Be kellene mutatnom a víznek a híres ételeket a világ külömbözõ részérõl és le kellene fényképeznem a kristályokat, pont most! Az angól beef-steak, az amerikai hamburger, az olasz makaroni, stb.

A szemináriumot Sohn professzor úr konferencia termében tartottam, a Hanyang Egyetemen. A terem befogadó képessége 70 személy, de örömömre 100 személy jött el. Annak ellenére hogy nem volt sok egyetemista (valószínû hogy a nyári vakáció miatt), Sohn úr ismerõsei: menedzserek, elõadok, tudós emberek, és a kormányban levõ személyek vettek részt ezen a szemináriumon. A résztvevõk nagyon figyelmesen hallgatták a beszédemet. Lévén hogy a végén hat kérdést is fel tettek, azt hiszem hogy egy sikeres szeminárium volt.

A terem

Sohn professzor (jobb oldalt) aki igazán támogatott	A banner szuper.

Ez egy különleges szeminárium volt, úgy hogy nem hívtam meg Kong úrat, aki alapembere a Koreai Hado oktató iskolának. De õ eljött a fiával, ami nagyon meglepett és egyben nagy örömöt is okozott.

Kong úrral és fiával

Úgy hallottam hogy Koreában nagyon komoly víz gondok vannak, fõleg Seoul-ban. Azt hiszem, hogy az emberek azért jöttek el erre a szemináriumra, hogy választ találjanak erre a problémára. Valójában, Seoul város környékén nagyon megnõtt a lakosság száma az utóbbi 10 évben, túlhaladva a 20 milliót. Sürgõsen szükség van arra, hogy a napi ivóvíz biztosítva legyen számukra, úgyszintén az iparban használt vízszükséglet is.

Szeminárium után, egy kellemes meglepetés várt vacsoránál; Kang Je Gyu úr, a híres filmrendezõ, aki februárban látogatott meg az irodámban, hívott meg engem és a feleségem, erre a mulatságra. Úgy néz ki, hogy tervében van egy olyan film készítése, ami a vízzel kapcsolatos. Alig várom.

Kang rendezõ (második balról) és pár alakalmazott
A feleségem hátánál Mizuno úr látható, az a tanítvány aki Koreában fordít számomra.

Hosszú ídõ útán, ez alkalommal, én, Masaru Emoto, fogom írni a naplót. A három napos Koreai turnén, csak a feleségem kisért el. Úgy hogy én kell megírjam a naplót (a feleségem nem akarja megírni helyettem). Az év kezdetétõl az üzleti útjaim könnyebbé váltak. Az IHM alkalmazottak mindig velem utaznak és gondoskodnak rólam. Néha tolmácsként segítenek és írják a naplót. Úgy néz ki, hogy szeretnek elkisérni, mert sok mindent tanúlhatnak, sok féle emerrel jönnek kapcsolatba és sok érdekes helyet láthatnak.

Ezt a Seoul-i utazást Sohn profeszor úr szervezte, aki Korea egyik legnagyobb egyetemén, a Hanyang Egyetemen tanít. Õ nagyon híres professzor, sok olyan diákja volt akik ma fontos szerepeket játszanak a koreai társadalomban, mint példáúl: színészek, muzsikusok, sikeres üzletemberek, stb. Miután olvasta a könyveimet, meghívott Koreába, hogy a diákok tölem hallhassák a teljes történetet.

Sapporo-ból 10:30-kór indult a repûlõgép, Hanedán keresztûl utaztam, mert itt volt a feleségem aki elkisért ezen az úton, és kevéssel 4 óra útán érkeztünk Koreába. Úgy érzem, hogy a Haneda reptérnek köszönhetõen, Japán és Korea közelebb került egymáshoz. A reptéren, Lim kisasszony, Sohn professzor úr egyik tanítványa, fogadott.

Lim kisasszony és Emoto úr

Lim kisasszony elkisért egy vendéglõbe ahol Sohn professzor várt. Azt hiszem hogy ez a vendéglõ az egyik tanítványáé, mert a vendéglõ igazgatója az asztalunkhoz jött hogy üdvözöljön.

A vendéglõ igazgatója és Emoto úr

Koreai ételt fogyasztottunk, nem a japán turistáknak készített különleges ételt, hanem igazi koreai ételt. Nagyon ízletes és egészséges volt, sok zöldséggel, úgy hogy igazából élveztem, testem minden porcikájával. Egy féle nosztalgiát és mély meghatottságot éreztem úgy, hogy arra is gondoltam, hogy lehet koreai voltam egyik elõzõ életemben.

Ezután a remek ebéd útán, Sohn úr egy Nanta elõadásra hívott meg bennünket.

A Nanta nagyon megható és érdekes. Jó, de mi is a Nanta? Kerestem az interneten adatokat a Nantaról:

Nanta (battering) ritmust, ütést jelent. Egy szöveg nélküli elõadásról van szó, ami egy konyhában játszodik. A színpadon nem szolnak egy szót sem, csak megkapó ritmusokat teremtennek a naponta használt konyhaeszközök segítségével, mint pld. kések, fatáblák, lábosok, tányérok és vízes üvegek.

Az elsõ színpadi megjelenés óta 1997-ben, az egész világ megtapsolta. Manapság ez egy világhíressé vált koreai elõadás , és Japánból, Kinából és Dél ázsiából jönnek nagy csoportban emberek hogy lássanak Nanta elõadást.

Nagyon hatásos látni hogy közönséges eszközök néha dinamikus, néha finom hangokat adnak. A színészek nagyon ötletesen rendezték be a színpadót, minden nagyon hatásos szavak nélkül (a kifejezésük és a cselekedeteik). Néha tapsolnak, labdát dobálnak, és a publikum is részt vesz. A Nanta egy olyan elõadás ahol nem csak nézõ vagy hanem résztvevõ is.

Az elõadás felülmúl minden leírást. Saját szemetekkel kell hogy lássátok. Melegen ajánlom hogy menjetek egy Nanta elõadásra ha Seoulban jártok.

Zsúfolt nap volt, az utazással Sapporoból Tokyoba, és aztán Seoulba. De nagyon ízletes ételben volt részünk és egy különleges elõadásban, úgy hogy azt mondhatom hogy egy nagyon szép nap volt.

Miután én, Masaru Emoto, megírtam a június 22-iki naplót és elküldtem annak a személynek aki evvel foglalkozik, rájöttem hogy nem írtam a Shibetsui szemináriumról, úgy hogy most írom meg. Bocsánatot kérek a Shibetsui emeberektõl.

Shibetsu, ahonan, a part másik oldalán, a Kunashiri sziget látható, egy 6500 lakosságú város. A Shibetsui emeberek mezõgazdaságból és halászatból élnek. Jól ismert az a tény hogy õk halászák a legnagyobb menyiségû lazacot Japánban. Hat éve itt szervezik a „Mizu Kirari”-nak nevezett eseményt, ami arra bíztatt, hogy “értékeljük a vízet”. Yoshida úr és Suzuki úr hívtak meg, akik ennek az eseménynek a szervezõcsoport tagjai.

A másik parton a Kunashiri sziget található.

Elõször látogatok ebbe a városba. Itt igen éreztem hogy a Kunashiri sziget nagyon közel van.

Napjainkban, az olyan területkérdések, mint példáúl az ami Takeshimara vonatkozik, konfliktuális helyzeteket teremtennek. Vannak dolgok amiket csak a helyszínen tudhatsz meg. Nem volna szabad ezeket a problémákat megfontolás nélkül vitatnunk. Ami engem illett, én, mint japán kultúr ember, meghivást kaptam Koreába, Kinába és Oroszországba, úgy hogy nagyon oda kell figyelnem az állításaimra. Három napot fogok Koreában tölteni, holnapután útazom. Feltétlen véleményt kell alkossak Takeshimára vonatkozólag, arra az esetre ha valaki kérdez errõl.

Este 120 ember jött el a szemináriumomra akik nagy figyelemmel hallgatták a beszédemet. A szemináriumot követõ mulatságon ízletes tengeri gyümölcsöt élvezhettünk, mint pld. a tarisznyarák (a kedvenc eledelem), amibõl több volt mint amennyit eltudtunk fogyasztani a város hivatalos személyiségeivel. Rájöttem hogy a japán konyha a legjobb a világon. Ha lehetséges, évente egyszer, megszeretném látogatni ezt a várost.

Az elsõ Hado oktató tanfolyam utolsó napja Amerikában. A Kizu úr (az IHM-tõl) által tartott elõadás, aminek a témája “Hogyan készítsd a fényképeket a kristályokról és hogyan használd õket” 8:30-kór kezdõdött. Kb. 500 kristályokat ábrázoló fényképrõl adott magyarázatot, fényképek amiket a résztvevõk ajándékba fognak kapni a tanfolyam befejezésekór. Azután arról beszélt hogyan lehet készíteni ezeket a fényképeket, és hogy lehet felhasználi õket egy elõadás során. Ezt követte a “A kristályok és az élet design szépsége” címû elöadás, amit Hirotsugu Hazaka úr, az IHM elnöke tartott. Azt mondta hogy mindenki saját életének a tervezõje és a képzeletének segítségével alakítja – és itt vontkozott a szavak erejére. Bemutatták Misuzu Kaneko és Kenji Miyazawa verseit “A Tej Út vasútjának az éjszakája”. Miyazawa azt álítja, hogy egy személy csak akkor lehet igazán boldog mikor minden ember boldog. Szintén beszélt a copyright-ról és a kristályokat ábrázoló fényképek használati jogáról.

Hazaka elnök

A déli szünet után részesei lehettünk Emoto úr elõadásának aminek a címe : “A “Szeretet és Hála” világa” . Ezt követõen azokról a hatásokról beszélt amiket az elektromágneses hullámok váltanak ki az emberi szervezetben, beszélt és az vízhez intézet imádságok hatásáról. Ezután a Q&A szeszió következett (kérdések és válaszok).

Megértettem hogy nem kell félnem az elektromágneses hullámoktól mert a szeretet és hála javítja az imunítást, ahogy a vízkristályokat ábrázoló fényképek is mutatják. Emoto úr többször visszatért arra, hogy a szeretet és a hála hiánya csökkenti az imunítást, ami erõszakoságokhoz és gyilkossághoz vezethet. Javasolta hogy minnél több Hado oktatót készítsünk fel, hogy ezen az útón elérhetõvé váljon a világbéke.

Emoto úr

A Hado okatató tanfolyam résztvevõi

A Q&A szeszióban olyan kérdésekre válaszolt mint példáúl:

Ön az egész világban levõ vízet vizsgálja; mi a jó víz?

Hogy és hol tanulhatjuk a Hado mûszerek kezelését?

Lefényképezhetjük-e azt a vízet amit a saját arcunknak “tettük” ki?

Mekkora egy víz kristály?

Ezután megemlítette azt, hogy csúpán 3%-át az agyunknak és az DNS-ünknek használjuk és hogy kifejleszthetjük azt a készségünket hogy ezt a százalékot megnõveljük, ami hozzájárulhat a világbéke eléréséhez. Szóba hota azt a tervét is, hogy 650 millió példányt a vízkristályos könyvbõl ingyen jusson el a gyerekekhez a világ minden részén, hogy kifejleszthessék az emberi lényük tudatosságát, úgy ahogy az ENSZ-nél tartott szemináriumában is állította.

Emoto úr beszél a tervérõl

Csoportkép

Elõadás útán, Emoto úr minden résztvevõnek átadott egy bizonyítványt. CD-k, amiken Emoto úr elõadásai voltak rögzítve, fényképek vízkristályokkal, a “Víz üzenete” sorozat 3 könyve, egy IHM-es kitüzõ a résztvevõk ajándékai voltak, úgyszintén az a Hado víz amit az arcfénykép alapján készítettek.

A bizonyítványok átadása

A záró ceremonián, Hiromasa Emoto tartott egy angolnyelvû beszédet. Kazuko asszony a következõket mondta a résztvevõknek:”Mikor haza érkeznek kérem adják tovább ezt az üzenetet a közelükben lévõ embereknek. Így apró lépésekben megtanúlják hogyan adják tovább az üzenetet az egész világnak. Mikor újból fogunk találkozni, remélem hogy az arcúk jobban fog ragyogni mint most.”

Hiromasa Emoto

Kazuko Emoto asszony

Hazaka elnök azt mondta hogy: “erõsíteni fogjuk az alkalmazotaknak a sorait, úgy hogy fenntarthassuk a kapcsolatot önökkel”

Apoi, presedintele Hazaka a spus, „Va vom tine la curent cu noile informatii. Si vom întari rândurile angajatilor, astfel încât sa va putem sustine mult mai eficient.”

Az elsõ Hado óktató tanfolyam Amerikában 25 bizonyítvány kibocsátásával végzõdött. A teremben egyesek sirtak, mások fényképeket készítettek, egyesek ölelkeztek, mások hálájukat fejezték ki.

Este, a japán vendéglõben, Emoto úrral átnéztük a Hado oktatóknak tartott elõadásokat, mikõzben élveztük a japán ételt és a Saket.

IHM Hiromi Kubota

A Hado okatatók iskolája második napja reggel 8-kór kezdõdött, korábban a tervezett idõpontnál. A besötétített terem megtelt az illatos pálcikák füstjével. Sotetsu Matsumura úr, buddhista szerzetes, szertartásosan mutatta be a Zent. Ily modón a résztvevõk, a Zen segítségével, kapcsolatba kerültek a japán kulturával. Ezután a fõleg elõadásokra szánt terembe mentek át, ahol Matsumura úr egy konferenciát tartott a japán kulturáról, a létezésünk okáról, a buddhista gyakorlatokról, arról hogy mi a megvilágosodás, stb. Nagy hatással volt rám az Ajari Genshin Fujiwara-ról szoló film, a Sennichi-Kaiho gyakorlatok, egyike a legnehezebb buddhista gyakorlatoknak.

Zent gyakorolva

Sotetsu Matsumura úr

Emoto úr és felesége hallgatva az elõadást

A következõ elõadásnak a témája : “A víz új tudománya; víz és Hado” volt és Yasuyuki Nemoto úr az IHM-tõl tartotta. A vízre vonatkozóan, a kémiáról és a biologiáról beszélt. Szintén elmagyarázta a homeopátia elvét is. Úgy írta le a vízet mint az az elem ami fenntartja a látható és láthatatlan világot.

Ebéd útán, Shoji Sato a Heitate templomtól, Kumamotoból, Japánból, ”A régi Shinto mentalitás” címû elõadást tartotta. Elmondta hogy valójában a japán kultura a régi Shinto hiten alapszik, aminek egyedüli célja az, hogy képesekké váljunk mindent értékelni és elfogadni.

A Heitate templomban van valami ami rejtélyessé teszi. A világ minden tájáról jönnek emberek hogy részt vegyenek az augusztus 23-iki fesztiválon; itt az emberek boldogságáért és a világbékéért imádkoznak. Mély spirituális eredetû érzelmeket ébreszt, ami évszázadok során gyült itt össze. Arról a Hadoról van szó ami a lelkünket megérinti. Haruki úr a Heitate templomtól azon a véleményen van hogy minden etnikai csoport meg kellene becsûlje egymást ahoz hogy béke legyen a világon.

Sato úr úgy mutatta be Emoto úrat mint az az ember aki felhívta a világ figyelmét a Heitate templomra öt évvel ezelõtt.

Shoji Sato úr beszédét fenntartva

A második nap utolsó elõadása a “Hado Design”-ról szólt és Emoto úr tartotta. Fényképek segítségével amiken azok a kristályok láthatók amik a Niagara vízesésnek, a cseresznyevirágnak, a csillagos zászlónak voltak “kitéve”, ábrázolta hogy a kristály alakulatokat a rezgés “tervezi” .

Szintén bemutatott fényképeket amiken azok a kristályok láthatók amik különbözõ szavaknak voltak “kitéve” bizonyítva hogy a szavak rezgések és az élet összes folyamatainak az eredeténél vannak. Ebben az elõadásban többször aláhuzta az önszeretet fontosságát.

Emoto úr elõadás közben

Az elöadás után egy tea ceremonián vettünk részt, Matsumura úr felesége és anyja, és Hiromasa Emoto felesége a Hado Publishing USA-tól, Jaime, minden résztvevõnek japán teát szolgáltak fel.

A tea ceremonia

Matsumura úr felesége és anyja és Jaime

Emoto úr miközben japán teát iszik

Az esti mulatságon a résztvevõk és alkalmazottak sorshuzással döntötték el hogy hol foglalnak helyet az asztaloknál. Eszmecsere volt az elõadásokkal kapcsolatban. Egyesek a Hado mély világáról beszéltek, mások a rejtélyes részére vonatkozóan tettek megjegyzéseket. A mulatság tovább tartott mint tervezve volt, és fél tizenkettõkór fejezõdött be.

Az esti mulatság

Emoto úr és felesége a mulatságon

IHM Hiromi Kubota

Emoto úr nemzetközi turnéja tegnap ért véget San Diegoban. Következik a Hado oktatók iskolájának a megnyítása ami holnap lesz Holiday Inn Torrance-ban, LA. Autoval utaztunk San Diego-ból LA-ban egyenesen a party-ról, és két óra alatt megérkeztünk. Ott találkoztunk Yamaguchi úrral NY-ból, Sato úrral a Heitate Shrine-tõl Kumamoto-ból, Japánból és a tolmácsnõ Furuya kisasszonnyal, aki egy rövid vakáción volt Miamiban. A Tokyoi IHM-tõl Hazaka, Otake, Nemoto és Kizu úrak jöttek.

Mindenki részt vett az elõkészületeken, rendezték a csomagokat amikkel Japánból jöttek és tanulmányozták a terepet. Tartottak egy gyülést ahol azt vitatták meg hogy milyen modón kellene ezeket a konferenciákat tartani hogy a résztvevõk szívesen és minnél többet tanuljanak.Sok ötlet jött Emoto úrtól és az alkalmazottaktól. Program vagy szöveg modosítás is volt, vagy bármi más ami javítható lehetett. Hiromasa Emoto a Hado USA Kiadó-tól és a Japán IHM alkalmazottak együtt dolgoztak hogy egy sikeres iskolát teremtsenek. Egész éjfélig hallható volt a számítógépbillenytüzet használására utaló zaj.

A találkozás

Hiromi Kubota IHM

Kora reggel elkezdtük a készülõdéseket a Hado oktatók iskolájának hamaros kezdésére, a Hado USA kiadó iródájánál, ami a LA reptér közelében található. Az iróda tele volt azokkal az alkalmazottakkal akik ebben az iskolában fognak dolgozni. Figyelembe véve Emoto úr terveit Amerikában, elhatároztunk hogy bérelünk még egy iródát ugyanazon az emeleten, hogy több embert alkalmazhasunk. Emoto úr és felesége azért jöttek ma hogy lássák az új iródát. Ezután találkoztunk Matsumura úrral és együtt San Diegoba mentünk, az utolsó célpont ennek a szeminárium turnénak.

Két órányi autózás után San Diego-be érkeztünk ahol a tolmáccsal, Tomoko Miura anyjával kellet találkozunk, aki a Hilton szállónál várt, ajándékokkal.

A mai konferencia színhelye a Mai Templom volt, amit a Learning Annex mutat be, mint egy olyan szervezet amely egészségre, spiritualitásra vonatkozó kurzusokat szervez. A konferencia elõtt szerveztünk egy mulatságot ahol meghívottak voltak és autograf adás szeszió is volt. Emoto úr az aláírása mellé minden személy nevét is odaírta.

Az elõadás elkezdõdött és Matsumura úr, a buddhista ruhájába öltözve Emoto úr mellé ült. Emoto úr mutatta be és azért volt ott hogy a víz fontosságáról az emberi lény számára beszéljen. Beszélve egy tanítványáról aki az egyik legnehezebb buddhista gyakorlást sikeresen vitte véghez, bebizonyította hogy a víz életfontosságú az emberi lény számára.

Autograf szeszió	Ennek a turnénak a záró konferenciája

Matsumura úr a színpadon	Álló ovációk

A szervezõ elõre adta a feltevõdõ kérdéseket, egyik szünetben átnéztük és kiválasztottuk azokat amik megválaszolásra méltóak, és Emoto úr a publikum elõtt válaszolt rájuk. A konferencia álló ovációkkal végzõdõtt mind a 700 résztvevõ részérõl. Ezután Emoto úr aláírta a könyveket azok számára akik sorban áltak. Kb. 11 órakkór hagytuk el a termet.

Emoto úr és felesége és Hiromasa úr felesége, Jaime	Hiromasa segít apjának a könyvek aláírásában

Éjjel 12 órakór érkeztünk vissza a szállódába és egy kis mulatságot szerveztünk hogy megünnepeljük a turné végeztét. Örvendtünk a Miura tolmács anyja által készített vacsorának.


Hiromi Kubota IHM

Ma utaztunk Miamiból LA-ba, út ami öt óra hosszat tartott. Észak Amerika hatalmas. A három óra idõeltolódás ami ebbõl adódik ráadásul nagyon izgatottá tett. A hado okatatók iskolája elõször június 10 kezdõdik itt Amerikában. A reptéren Sotetsu Matsumura, egy buddhista szerzetes és Hiromasa Emoto fogadott.

Yacht kikötõ a szálloda mellett Miami-ban

Pihentünk egy kicsit Matsumura úr szállódai szobájában. Sok japán nyelvû könyve volt amiket Japánból hozott, keményen tanult. Arról beszélt hogy kellene az amerikaiakat megtanítani a buddhizmus tanaira, a megvilágosodásra és hogyan kellene a japán kulturát különösen a Wabi-t és Sabi-t kisérletezniük. Keményen dolgozott a Hado oktatói iskoláért. Vacsoránál Matsumura úr megosztotta velünk a terveit amiket valóra szeretne váltani Amerikában.

Hiromi Kubota IHM

Másnap, Miamiban, a Floridai nap elõbukkant a felhõk mögül, a vihar végeztével. Ma egy hat órás szemináriumot tartottunk. Reggeli közben Emoto úr beszámolt a mai programról, amit a két tolmácsnak és Kazukonak, aki a vetítõt kezeli, már a tegnap este tudomásukra hozott. Reggeli útán a terembe mentünk hogy mindent elõkészítsünk a szemináriumra.

A szeminárium 10 órakkor kezdõdött. Ahogy a bemutatás haladt elõre, a résztvevõk kezdtek feltenni kérdésket. Olyan kiváncsiak voltak mint a gyerekek. Emoto úr csillapította öket:‰van egy idõ ami a bemutatás útán megjelent kérdések megválaszólására van szánva. Engedjenek elõször beszélni, kérem.‰ A publikumnak túlnyomó része nõ volt és sok közülük gyogyítók. Mégis észrevettem egy szõke fiút aki nagy figyelemmel hallgatott. Nagyon erõs hatással volt rám, de nem tudom hogy miért.

Kiváncsi emberek kérdéseket tesznek fel.

A déli szünetben a fiú az anyúkájával Emoto úrhoz jött hogy kérdéseket tegyen fel. Mosolyogva Emoto úr azt mondta: „Igazad van.‰ Hallottam hogy a fiú 7 éves és amerikai-kolumbiai keverék. A szeminárium második részét sokkal könnyebben meglehetet érteni még az olyan gyerekek által is mint õ de ezen csak az anyukája vett részt.

A spanyol eredetû emberek száma nõvekedõben van Amerikában. Sok TV mûsor van spanyol nyelven. Különösen Miamiban lettek befogadva sokan akik Közép és Dél Amerikából jöttek. Ma a két legnagyob spanyolnyelvû TV adó filmezett benünket: a déli szünetben az Univision, a szeminárium után a Telemundo. Szerencsére Emoto úr nem adott egyszerre interjút a két adónak; Furuya kisasszonytól hallottam hogy a két adó versengésben vannak.

Egy olasz vendéglõben vacsoráztunk, ami a szállódához tartozott. Hét óra mult és az ég még nem sötétült be. Kazukonak az az ötlete támadt hogy tüntessünk el egy pár felhõt. Ezt követõen, pár perc elteltével, higgyék el a felhõk tényleg eltüntek. Meglepõdtünk. Nekem, Kubotanak és Miyazawa kisasszonynak alkalmunk van személyesen hallani Emoto úr terveirõl és álmairól. Mi újak vagyunk a csapatban.

Jennifer aki Miamiban lakik azt mondta hogy a családja a Hado segítségével lett meggyógyítva

Interjú a Telemondo számára

Hiromi Kubota IHM

A Guardia reptérrõl indultunk Miami-ba kora reggel. Utközben a kapitány értesített a repülõ útjának a megváltoztatásáról egy zivatar miatt. A repûlõ megrázkodott egy kicsit mikor keresztül ment egy felhõn, de szerencsére biztonságban landolhatunk. Egy kicsit kiábrándult voltam mert nagyon vágytam arra, hogy Florida kék egét láthassam. Mégis mikor megérkeztünk kisütött a nap.

A reptéren találkoztunk Kimiko Miyazawa-val. Õ azt mondta Emoto úrnak hogy: “a szervezõk reggelre programozták a szemináriumot úgy hogy felvettem a kapcsolatot Hiromasa-val LA-ban és az esti programot kicseréltük az ön szemináriumával.” Egy kicsit meg volt lepve, de elhatározta hogy mindenkinek ad öntapadost Benjamin Franklin erényeivel, jóhiszemû ajándékként. Valójában egy kicsit izgultunk a program miatt mert nem tudtuk felvenni a kapcsolatot a szervezõvel hamarabb.

A terem a Marriot Hotelben volt Miami Biscayne Bay-ben. A mai beszéd a Proféták Konferenciáján a “What the Bleep” film témájának megvitatására vonatkozott. A beszédnek szánt idõ meg lett rövidítve 30 perccel a hirtelen programváltozás miatt. Átrendeztük a tartalmat, a képeket és mindent ami szükséges volt idejében.

Emoto úr egy fényképsorozattal ami a Tsunamit mutatja be.

Álló ovációk	Emoto úr interjút ad egy rádio riporternek és Kimiko Miyazawa tolmácsol

Az elõadás után, Emoto úrat körbe vették az emberek akik autografot szerettek volna kapni. Mi számítottunk erre, úgy hogy iparkodtunk oda igazgatni az embereket ahová elõre felkészítettük a szükségeseket. Annak ellenére hogy egy hosszú sor alakult, sikerült zökkenõmentesen ez a mûvelet. Emoto úr és Furuya kisasszony tökéletes harmoniában irták allá a könyveket. Miyazawa kisasszony magyarázta az embereknek a japán szavaknak az értelmét amik a könyvekre lettek pecsételve, „Ai Kansha” “Szeretet és Hála”-t jelent. Miután több mint egy óra hosszat írt alá könyveket Emoto úr adott egy interjút is a rádiónak.

Miután befejeztük a mai programot egy viharba keveredtünk.

Hiromi Kubota IHM

Ma is korán keltünk, nem azért hogy a következõ városba menjünk, hanem hogy reggelizünk a kiadókkal és könyvárusítokkal. Négy meghívott volt, Emoto úr beszélt utolsónak.

Fél hétkór, megkezdõdött a találkozás elõkészítése, ami háromnegyed nyolcra volt meghírdetve. Kazuko-val hamarabb érkeztünk, miközben Emoto úr fél nyolckór kellett érkezzen. De nem jelent meg csak háromnegyed nyolckór egy kicsit idegesen. Azt mondta hogy eltévedt, megprobálta megtudni a helyes írányt de nem tudta megértetni magát az angolnyelvével. Szóval eltájolt volt és ideges. Nem evett semmit a reggelin. Kezdtem nyugtalankodni “Mi történik a beszédével?”

Találkozás a reggelin

Végtére is bebizonyosodott hogy nem volt miért nyugtalankodjak. Egy mestere a beszédeknek: viccelt is a reggeli helyzetén. “13 éves koromtól 22 éves koromig tanulmányoztam az angol nyelvet hogy angol tanár legyek. Többször voltam Amerikábanés sok alkalmam adódott azota is hogy angolúl beszéljek egész 40 éves koromig. Ennek ellenére most sem vagyok képes angolúl beszélni.”

Annak ellenére hogy a beszéde csupán 20 perces volt (beleértve az én fordításomat is, csak 10 perces), egyesek azt mondták hogy kitûnõ volt mert nagyl jól volt kidolgozvaés Emoto úr egyenesen a kiadókhoz és arusítókhoz intézte. Tetszett ek a viccei és szívesen fordítottam õket. Szinte nevetésbe törtem ki még mielõtt lefordítottam vola a vicceket. Maga az a tény hogy beszédet tart Emoto úrat boldogá teszi, anak ellenére hogy elõtte ideges volt. Ha sikerült feldühítened össze kell hívj egy pár embert és kérd fel arra hogy tartson egy beszédet!

Reggeli után, egy taxival mentünk hogy résztvehessünk a New York-i Könyv Megegyezésen. A terem tele volt. Léteztek asztalok amik a könyvirók számára voltak helyezve, hogy aláírásukkal elássák könyveiket amiket ingyen adtak a sorban álló embereknek. Cythia a Beyond Words-tól aki Emoto úr melett volt, lelkesen mutatta be mindenki számára a könyv érdemeit. Az olyan emberek mint Cynthia lelkesedése tette Emoto úr könyvét a New York Times best selleré. Nagyon sépen köszönöm a Beyond Words alkalamazottainak.

A könyvek aláírásának szánt részleg

A Beyond Words kiadó területe
Emoto úr könyvei "New York Times Bestsellers" nyilacskákkal ellátva

IHM Ayano Furuya

Én, Susumu Yamaguchi, újból találkoztam Emoto úrral New Yorkban. Nagyon zsúfolt programja van és háromszór volt ezen a héten New Yorkban; junius 12 Omega-ban, 26-án ENSZ-nél és most újból.

Ezen a reggelen, a Víz az életért fesztivál elõtt Paton úr meghívott egy repülõ útazásra a saját gépével amit õ vezetett. Úgy hogy a Westchester reptérre mentünk. Egy óra hosszat vártunk nézve a beborúlt eget. Sajnos nem kaptuk meg a felszállási engedélyt és a repülõ út el lett halasztva.

Aztán elmentünk egy könyvüzletbe hogy lássuk hogy kelnek Emoto úr könyvei. Kinokuniya-ban, ami két honappal ezelõtt nyílt, pont a bejárat elõtt van egy különleges részleg Emoto úr könyveivel “A víz üzenete” és “A víz ereje” angolúl és japánúl. Ugyanabban a vásárló központban található a Barnes & Noble könyvüzlet is. Ott a pénztárnál megkérdeztük hogy kaphatok-e Emoto úr könyvei, ahol azt mondták, hogy “Emoto úr, a rejtett vízzel”, persze hogy van, és elkisét ahoz a pulthoz ahol “A víz igazi ereje” könyv volt kitéve. Mikor bemutattam Emoto úrat a könyv irójaként, nagyon megilletõdött és összehasonlította a könyvben látható fényképet Emoto úr arcával, és utána melegen mosolygott.

Vízkristályos könyv részleg Kinokuniya-ban

Este meg lettünk hívva vacsorára Ueki úrhoz, a Sunmark Publishing kiadó elnökéhez. Black asszony, a Beyond Words kiadó elnöke, Cohn úr, kiadó, és Tanigawa úr, Kokoro tröszt vezetõje szintén meg voltak hívva. Ueki úr azt mesélte hogy Cohn úrral 10 évvel ezelõt találkozott Frankfurtban, és ezután együtt dolgoztak a könyvek fordításán, és így jelenhetett meg a “Rejtett üzenet a vízben” Beyond Words kiadónál. Emoto úr azt mondta hogy egy évvel ezelõtt megkérdezte Black asszonyt hogy hány best-seller Beyond Words példányt adott el. Akkor azt mondta hogy 200.000-et. Mi azt tûztük ki célúl hogy egy év alatt több mint kétszázezer példányt adjunk el és ez sikerült is. Aztán Black asszony hozzá tette hogy “köszönhetõen az Amerikai Emoto úr által tartott konferencia turnénak ”.

Times Square közepén vacsoráztunk.

Vacsoránál

Kérem engedjék meg hogy írjak magamról. Vacsoránál én és Tanigawa úr, aki melettem foglalt helyet és a Doshisha Egyetemet végezte, Ichiro Takeda a Sunmark Publishing-tól és feleségem Hiroko Yamaguchi a Waseda Egyetemet végezték.Meglepett Emoto úrnak az az ereje amivel az emberek mellé tud álni és értékeltem a találkozásunkat.

A vacsora végén mikor hallottam hogy “Boldog születésnapot” éneklik a körülötünk lévõ asztaloktól, ami egy megszokott dolog a New York-i vendéglõkben elhatároztuk hogy mi is énekelünk hogy megünnepeljük juniús elsejét amikor Emoto úr apja született (98 évvel ezelõtt), Emoto úr szülei 70 évvel ezelõtt házasodtak össze úgyanezen a napon, és ugyancsak juniús 1-én jelent meg ezelõtt 6 évvel az “Üzenet a víztõl”

oto úr bórkostolója a fülével nem a nyelvével.

Susumu Yamaguchi, New York

Sun Valley után Austinba mentünk, Texas déli részében, ami nagyon külömbözik Sun Valley-tól, hogy egy konferenciát tartsunk az Omega nemzeti Intézetnél. Emoto úr tartott egy elõadást a New York-i Omegában két héttel ezelõtt és tõle hallottam az Omega-ról.

Emoto úr és felesége mondták hogy az Omega a természet közepén van és a felszerelése olyan egyszerû hogy még az internethez való kapcsolódás sem lehetséges. Ez megijesztett. “Hogy fogok boldogulni két napig internet nélkül?”

Mikor az Austini Omega-ba érkeztünk, megtudtuk hogy egy olyan csomó pont volt itt ahol egy modern felszereléssel rendelkezõ üdülõ volt. Egy hegytetõn található ahonan egy gyönyörû tó látható. A szoba, annak ellenére hogy nincs TV-je úgy néz ki mint egy elsõ osztalyú szállóda szoba. Az Austini Omega alapelvei külömböznek a New Yorki-tól.

Nagyon megilletõdtem mikor Emoto úr és felesége meghívtak a szobájukba. Aztán kopogtatást hallunk. Az ajtóban William Arntz, a „What the Bleep Do We Know!?” film rendezõje. Hat honappal ezelõtt láttam a “Víz az életért” fesztiválon, tavaly, Tokyoban. Mi ketten azért voltunk ide meghívva hogy egy elõadást tartsunk a „What the Bleep Do We Know!?” film témájáról. Szintén találkoztunk egy régi barátal, akit most láttunk elöször a tavalyi Viz az életért fesztivál ota.

Emoto úr találkozik Arntz és Paton úrakkal

Jól érezték magukat mesélve az Egyesült Nemzetekrõl vagy az álmaikról. Én forditottam Arntz úr beszédét a tavalyi fesztiválon és akkor voltam elsõ alkalommal tolmács (a fesztivál elött jöttem az IHM-hez). Akkoriban el sem képzeltem hogy Amerikába fogok utazni és Emoto úr két órás konferenciáit fogom forditani 500 személy elõtt. Egyféleképp Arntz úr teremtette meg számomra a lehetõséget hogy tolmácsoljak. Nagyon örültem a találkozásomnak Arntz és Paton úrakkal mint régi barátokkal.

Június 1 háromszoros ünnep: elsõ sorban Emoto úr apja ezen a napon született 98 évvel ezelõtt, másodsorban Emoto úr szülei házasodtak össze ezen a napon, 70 évvel ezelõtt, és harmadsorban ugyancsak ezen a napon 6 évvel ezelõtt az "Üzenet a viztõl" könyv látott napvilágot. Ez egy nagyon különleges nap volt, de nem sikerült jól tolmácsolnom azokat a részleteket amiket nem hallottam ezelõtt, nagy sajnálatomra.

Az Austini Omega Intézetben termálvizes források is léteznek a többi kondiciók mellett. Itt részesûlhetsz a Watsu jótevéseinek -egy kezelés a viz segitségével ami hasonlit az akupunkturára. Egy Watsu gyakorló, Judy felajánlotta Emoto úrnak hogy kisérletezze ezt a modszert, mint a viz nagyon jó ismerõje. De õ elutasitotta mondva hogy "egy rejtélyes férfi meg kell tartsa a rejtéllyességét. Ha teljesen ruhátlanul mutatkozik akkor a rejtélzessége eltûnik." Én ellenben örvendtem helyette a Watsunak.

Ásványvizes medence

A Watsu-nak szánt medence

Ez volt az elsõ alkalom hogy egy ilyen gyógymodszert használhattam és meglepett hogy sok fehér köpenybe öltözött embert láttam, pontosan úgy mint a TV-ben. A fûrdõruhámra felvettem egy ilyen köpenyt és egy 5 méteres átmérõjû medencéhez lettem vezetve. A viz nem volt sem meleg sem hideg, nagyon közeli a testhõmérséklethez. A lábomhoz lett téve egy csõféleség és a Watsu gyakorló megtámasztotta a testem hogy segitsen lebegnem a vizen. Aztán kezdõdött a maszázs. Az egybefolyó mozgások és nyújtások hamar elfelejtették velem hol vagyok, és úgy éreztem magam mint anyám méhében. Kb. 50 percig tartott, de olyan kellemes volt hogy órák hosszat lennék képes a Watsu kisérletezésére. Nagyon szépen köszönöm, Judy.

Este, a „What the Bleep -“ film második változata elõször került bemutatásra. Ez egy jó alkalom volt Arntz rendezõ számára hogy a publikum válaszát láthassa. A második változatnak az alapja ugyanaz a mese, csak az interjúknak a szinhelyük lettek megváltoztatva, abból a célból hogy tudományosabb legyen és kevésbé spirituális. Iparkodott minál több kérdésre váloszolni, amik az elsõ változat után jelentek meg.

Ebben a változaban, Emoto úr is szerepel egy olyan jelenetben ami a vizkristályokra vonatkozik. De mi nem voltunk megelégedve a jelenetel. Tudtuk hogy a film folyamatban van, de ez a jelenet csupán 30 másodpercig tart és túl rövid ahoz hogy Emoto úr filozofiáját bemutathassa. Mi több csak ez a jelenet volt japánúl, angol felirattal és nagyon kilógot a filmkeretbõl. egzesek azt mondták hogy jobb lenne ha Emoto úr nem jelene meg a szinpadon hogy megtartsa a rejtélyességét. Ez év decemberében akarják a nagyközönségnek bemutatni. Szóval még lesz javitva. Alig várom.

Kilátás Emoto úr szobájából

Az Austini Omega Intézetnél minden tökéletes volt, Emoto úr és felesége nagyon elégedettek voltak, azt mondták hogy szeretnének ide visszatérni hogy más alkalommal is tartsanak itt elõadást.

IHM Ayano Furuya