Következő nap Santa Feből Phoenix felé vettük útunkat. Ron Katoval szabtunk meg egy találkozót és előre éreztük hogy csodálatos dolgok fognak történi. És ez mert a fordítások szintje az Emoto úr szemináriumjain lényegesen befolyásolják a szeminárium szintjét. Természetesen az összes tolmácsnak akik Emoto úrral dolgoztak volt megfelelő végzetsége és teljes erejükből iparkodtak jó fordítást adni de Ron egyike azoknak a tolmácsoknak akikben Emoto úr a legjobban megbízzik. És emiatt elejétől fogva sokkal jobb a hangulat.

 

Találkoztunk Ruth Joy-al is, egy hőlgy aki a tavalyi novemberi Víz az éltéret  fesztiválon vett részt, és aki mosolyogva fogadott a reptéren. Emoto úr a mondialis első számú Emoto hívőnek nevezte. Akkor ismerkedtek meg amikor a hőlgy Japánba útazott hogy találkohason Emoto úrral. Azóta többször találkoztak Europában és Amerikában is és mindig mosolygott. Most kiszeretném fejezni a hálánkat több fényképét mellékelve.

 

Ruth és Emoto úr	Ruth Emoto úrral és feleségével

Ruth Emoto úr és felesége által körbevéve Phoenix Hotelnél ahol laktunk.	Emoto úr örülve annak hogy Ron lesz a tolmácsa egy interjú alkalmával

A mai szeminárium színtere egy nagy kör alakú színpad, olyan mint amin Paul McCartney, Harry Belafonte és Paul Anka is felléptek. Előtte értesítetek hogy kb. 700-800 résztvevőre számítanak, de a végén bebizonyosodott hogy 1400 voltak. Megdöntöttük az eddigi legnagyobb hallgatósági rekordunkat!

 

  Mert a színpad köralakú a szeminárium one-man-show volt. Hogy megértsék miről van szó szemléljék a lentebb látható fényképeket.

 

 

 Ahogy látják Emoto úr különösen jól érezte magát akkor amikor a szeminárium kedvenc részéhez érkezett: az énekléshez.

Álló ovációk a végén	Ron nagyon jó munkát végzett

Csak egy rövid megjegyésem lenne még a kis vitáro vontkozóan ami a színfalakmögött történt. Mert a teremnek a tehnikai felszerelése nem volt a legújabb és nem nagyon felelt meg a mi számítógépünknek, le-fel szaldgáltunk Emotonéval hogy működőképessé tegyük. Megprobáltuk a képeket más CD-re másolni, de nem működött. Az ott levő alkalmazotaknak úgy nézet ki hogy semmilyen megoldásuk nem volt. Ilyen körülmények között ellett hívva a fönök. Meglepetésünkre, fogott egy drotvágót és elvágta a kábeleket amiket ezután kézzel kötött össze. 5 perccel a szeminárium kezdete előtt a képek láthatók voltak a képernyőn. Most már csak a hang részt kellet megoldani. Egy perccel a szeminárium kezdete előtt volt hang is. Mindezídőalatt Emoto úr türelmesen várta hogy behívják a színpadra.

Ezen az estén a sőrnek különlegesen finom íze volt. Mindemellett, Ruth megajándékozt Emotonét közelendő születésnapja alkalmából egy olyan kulcstartó gyűrűvel amihez az unokájuk fényképe volt csatlakoztatva. Emoto né nagyon boldog volt egész éjszaka.

Emoto né Ruth-tól kapott egy kulcstartó gűrűt az unokája fényképével

 

Hirotsugu Hazaka

 Seattle-ben lakik a Seto család akik a “Víz énekét” írták és adják elő. Ennek az éneknek a verssorait Emoto úr írta. Hanayo, ebben a családban a lány az én gimnáziumi barátnőm. Valójában ő irányított erre a nagyon jó munkahelyre. Csupán egy éjszakát maradhatunk Seattle-ben és Emoto néval örvendhetünk a Seto család csodálatos házának vendéglátásának. Én pedig örülhettem a régi barátnőm társaságának.

Korábban érkeztünk ahoz a teremhez ahol a szeminárium kellet zajlódjon, és egy nagyon ízletes sushit kaptunk ebédre.  Kumiko, egy Seattle-ben lakó japánnő készítette. Természetesen Seattle sem kivétel, abból a szempontból hogy sok japán főleg nő segített. Szerencsések vagyunk hogy ilyen sok jóindulatú emberrel találkozhatunk akik arra törekszenek hogy úgy érezzük magunkat mint otthon.

Az ebéd amit Kumiko készített számunkra olyan finom volt hogy csak miután elfogyasztottuk jutott eszünkbe hogy lefényképezzük.

 

Természetesen  a Seto család előadta a “Víz énekét” számunkra a szemináriumon. Hayano tiszta hangja rendkivül halatszott élőadásban.

 

A Seto család az ének előadása alatt

Később meghívtak vacsorára a kedvenc bárjukba. Együtt ültünk a bárpultnál örvendve a friss sushi-nak és a kellemes társalgásnak. Az ottlévő zaj ellenére az egyik pincérnő felfogta hogy az akit kiszolgál az “Üzenet a Víztől” írója. Megtudtuk hogy ő is és a munkatársai is szimpatizálták Emoto úr munkáját úgy hogy Emoto úr hirtelen olyan népszerűségre tett szert mint egy rock sztár.  Mind összegyültek Emoto úr köré és autografokat kértek és fényképetek. Megértettem hogy Emoto úrat nagyon különböző emberek tartják fenn mind abban amit tesz. Köszönjük a támogatást és persze a kiváló sushi-t.

 

Ayano Furuya IHM titkárnő

 

Mikor az USA-ban tartott szemináriumokra vonatkozó naplót olvastam azt is megtúdtam hogy mekkora sikere van amerre jár. Hallottam a lábón álló ovációkról amikkel minden amerikai szeminárium végződik. Nagyon vágytam arra hogy én is lássam ezt az amerikai megnyílvánúlást és érzékelhessem a külömbséget a Japánban és Amerikában lévés között. És végre ma, alkalmam adódott egy ilyen amerikai szemináriumon részt vennem. Az Ashland-i Egytem vendégelte és 300 ember gyűlt össze. Ami nagyon meghatározó volt, az az emberek nevetése. Mindenki hahotázva nevetett és nem haboztak hangosan válaszolni az Emoto úr által feltett kérdésekre. Mindannyian nagyon nyiltan fejezték ki a gondolataikat és az érzelmeiket. Egy igazán megkapó hangulat volt ahol én is nagyon jól éreztem magam.

Sajnos, Benjamin Franklin 13 jó tulajdonsága, ami ennek a szemináriumnak a főtémája kellett volna hogy legyen, nagyon röviden lett bemutatva, ídőhiány miatt. Úgy látszott hogy Emoto úr túl sok információt akart átadni és két óra egyszerűen nem volt elegendő.

Apropó, a szeminárium után, megáltunk egy közelben levő bárnál hogy igyunk egy sőrt. Kent úr, a tegnapi rendező is velünk volt. Beszélgetés közben kiderült hogy Jackie Channal vacsorázott Hong Kong-ban. Én egy nagy rajongója vagyok és annyira meghatodtam mikor ezt hallottam hogy elfelejtettem Emoto úrnak is lefordítani amit hallottam, kérdést kérdés után téve fel a bálványomról.  Úgy látszik hogy Jackie-t érdekli a spiritualitás és foglalkozik a békével és a világproblémakkal.  Kent, fenn áll az a lehetőség hogy egy nap Emoto úrral és Jackie Channel készíts egy dokumentum filmet? Meghívsz engem is hogyha ez valaha is létrejön?

 

Ayano Furuya IHM titkárnő

 

Minnesota-ból Ashland, Oregon-ba útaztunk. Ashland egy csinos kisváros heggyekkel körülvéve mindenféle üzlettel a főútcán.

Ahogy a szállódába érkeztünk, Kent, egy filmrendező keresett fel, reflektorokkal és kamérákkal felszerelve interjút akart készíteni Emoto úrral.  Egy dokumentum filmet akar készíteni az Indigó Gyerekekről.

Emoto úr és én, apa és lánya?

Az interjú a szálló halljában let készítve, de Emoto úr egy hatalmas és kényelmes székben foglalt helyet ami egy tipikus TV színpad egy olyan túdos ember számára aki a saját íródájában beszél.

Fel kértek hogy én fordítsak. A kamera mellett fog kellenem ülni, anélkül azonban hogy lefilmezenek és egy kis mikrofónt fogok használni. Tolmácsoltam már egy párszór 100 vagy még nagyobb számú közönség számára de nagyon megilletődtem mikor egy hatalmas filmkamera előtt találtam magam. Csak arra gondolva hogy milyen sok ember láthatja ezt a filmet izgulási láz fogott el.

A szemináriumokkal ellentétben az interjú alatt Emoto úr nagyon hosszan beszél szünet nélkül. Több felkészültségre van szükség ilyenkór, mert mialatt beszélt jegyzeteket vettem arról amit  Emoto úr mondott.

Az interjún

Ennek ellenére azt hiszem hogy az interjú jól ment, főleg hogy Kent úr nagyon érdekes kérdéseket készített Emoto úrnak. Ez alkalommal felfedeztem egy pár hasonlóságot Emoto és az Indigó Gyerekek között.  Emoto úr Indigó Férfinak nevezte magát fenntartva azt hogy bárkiben potenciálisan megvan ez, de a környzeti körülmények megakadályozzák ezt a lehetőséget.

Ez a dokumentum film az évvégén lesz befejeve. Remélem hogy hamarosan láthatom a végső anyagot.

 

 

Ayano Furuya IHM  titkárnő

 

Ayano vagyok az IHM-től. Mert a mult hónap végén különleges élményekben volt részem Emoto úrral és feleségével útazva Indiában és Thailandában örömmel válaltam az új feladatot: az Amerikai útazást.  10 napon keresztül fogom őket kisérni kezdve evvel a Minneapolisz-i szemináriummal. Kb. Egy hónap mulva újból fogok útazni. Emoto úr és felesége azota útón vannak és nem térnek vissza Japánba csak június közepén.

E alkalommal Minmeapolisz volt a szeminárium túrné kiindulópontja. Emoto úr és felesége pár nappal előbb érkeztek Amerikába Europából mint én és már tartottak égy szemináriumot.

Mégis ez a szeminárium kicsit más volt mint az eddigiek amin alkalmam volt részt venni. Hat óra hosszat tartott! Kb. 3 órakkór kezdődött és este 9-kór lett vége, amikor még egy óra hosszat énekeltünk.

6 órás szeminárium

Ami a legjobban meglepet Emoto úr energiája volt és az hogy hat óra elteltével is akadt még mondanivalója. Ez a az információ tömeg különbözőtt a tegnapitól. Meghatott az a tudás amivel rendelkezik és az a törekvése hogy ezt megossza az emberekkel.

Sajnálatomra, mert egy nappal ezelőtt érkeztem Japánból és nagyon fáradtnak éreztem magam az óra változás miatt is, nem segíthettem a tolmácsolásban. Remélem mégis  hogy  legalább a csomagcipeléssel boldogultam.

 

Ayano Furuya IHM titkárnő

 

Emoto úrral és feleségével a Prestige szállódában találkoztam Barcelonában tegnap késõ este. Emoto úr és felesége Olaszországból jöttek én pedig Japánból. 14-én útjaink elválnak Emoto úr és felesége az Egyesült Államokba fog utazni én pedig Svájcon keresztül Liechtensteinbe.

A fõ célja a spanyolországi látogatásnak egy bemutatás volt egy híres szállódai komplexum részére, a következõ két nap. Ma, ennek a bemutatásnak a kezdete elõtt, Rosa Maria és a csoportja, akiket az utolsó itt tett látogatásunk ota ismertünk, meglátogattak.

Rosa Maria-val

Rosa Maria az egyike azoknak akik elejétõl fogva maghallották a Víz üzenetét. 84 éves (de sokkal fiatalabbnak néz ki) és Gironában, a régi városban lakik. Fontos kapcsolatai vannak a helyi egyetemekkel, a polgármesterséggel, környezetvédõ csoportokkal, újságírókkal és más szervezetekkel. Õ szervezte a tavalyi szemináriumot itt, Spanyolországban. Tavaly alkalmam  volt otthon meglátogatni. Rosa Maria azt állítja hogy azért néz ki olyan fiatalnak mert sok vízet iszik, de Emoto úr meggyõzõdése hogy azért mert mindig fiatal férfiak veszik körül (két fiatal férfi alkalmazottja van). Valószínû hogy mindhárman a H2O képletet alkotják.

 Rosa Maria-nak az a terve hogy az Elsõ  Nemzetközi Víz Konferenciát Spanyolországban, Alubacete-ben rendezze. Természetesen a díszvendég Emoto úr lenne. Ezenkívül egy 2008-ban levõ eseményrõl esett szó, a Zaragozai nemzetközi kiállításról, egy vízrõl szóló könyv kiadásáról, egy oktatási program elindításáról és kutatási együtmûködésrõl a Gironai egyetem laboratorimával

Este megnéztük a Sagrada Familia-t és más híres Gaudi alkotást. Barcelona híres az arhitekturája miatt és egy nemzetközi konferencia evvel a témával is volt itt tartva. Nagy hatással voltak rám a szobrok és mûalkotasok ebbõl a városból.

Rasmus-tól kaptam egy naplót, õ az Europa Hado Life képviselõje (Web Master)

április 10-én Masaru Emoto úr egy konferenciát tartott Bellariaban ‘Convegno Internazionale di Parapsicologia’ keretén belül, amit Nicola Cutolo szervezett.

Annak ellenére hogy a szeminárium korán kezdõdõtt, vasárnap reggel 9 órakór, a terem tele volt, minden hely el volt foglalva. A konferencia során Emoto úr megprobálta megmagyarázni a rezgés és rezonancia elveit az ‘O sole mio’ ének segítségével amit olaszúl elénekelt. Figyelembe véve a közönség reakcióját tényleg nagyon jól sikerült az elõadása. :).

 

 

Konferencia  Bellaria-ban

 

Rasmus-tól kaptam egy naplót, õ az Europa Hado Life képviselõje (Web Master)

************************************************

2005 április 7 Csütörtökön Masaru Emoto úr Zürichben tartott egy szemináriumot amit Alexander Grob szervezett. Grob úr, akit lenyûgöz Emoto úr munkája, ennek a szemináriumnak a szervezésével szeretett volna hozzájárulni az Emoto úr rezgés és rezonancia ismereteinek a terjesztéséhez.

 Hogy támogassa Emoto úr kutatásait és terveit Grob úr Gabriella Roth asszonnyal elkezdtek Emoto úr által kapott kristály formájú ékszereket készíteni. Roth asszonnynak van egy gyermek ékszerüzlete Zürichben (www.kinderschmuck.ch) gyõnyõrû mûvészeti darabokat alkotott, modelként az „Igazság”, „Emberiség iránti szeretet” és „Boldogság” kristályokat használta, amik az „Üzenet a víztõl” 3-ik kötetben voltak bemutatta.

 

„Igazság” vízkristály  és az ékszer aminek a modelje ez a vízkristály volt

 

 

 A szeminárium utáni napon vissza mentünk Hannoverbe. Mikor Emoto úr látta Detmold várost felkiáltott: „hallottam hogy ez a város hasonlit egy falúhoz de szerintem túlfejlett ahoz hogy falú legyen.” De most amikor látta a zöldgyepet, a búzatáblákat, a szük útakat, az erdõket és érezte a trágya szagát meggyõzõdõtt hogy ez rurális környezet. Szerencsére amikor Emoto úr és felesége itt voltak szép idõ volt, és örömöt okozott nekik Detmold város látogatása.

A vízet amit tegnap az imáinkal feltöltöttünk visszaûrítettük abba a forrásba ahonan vettük. Imádkoztam azért hogy a folyó továbbítsa imánkat Hokkaido-ig és a világ vízéig. A következõ nap a folyó ragyogott és gyõnyõrûbb volt mint valaha.

Visszadva az imával feltöltött vízet a folyónak.

Szeretném mély hálámat kifejezni Emoto úrnak és feleségének, a víz istenének és mindazoknak akik segítettek, Rasmus, az Europa Hado Life képviselõje számára hagyva a következõ nap eseményeinek a leírását.

Szeretet és hála.

 

Reggel szeminárium egyetimisták számára

Ennél a Steiner iskolánál 1-13 osztály létezik. Mert a szeminárium egy tolmács segítségével lesz tartva, bizonyos összpontosítást igényel, így a tanárok azt javasolták hogy kb. 100 hallgató vegyen részt a 10-13 osztályokból.

az előadó teremben

Izgatottabb voltam ennél a szemináriumnál mint a nagykorúak számára tartott szemináriumoknál, mert a publikum olyan tinédzserekből lesz alkotva akik nem saját akaratukból jönnek hanem azért mert a tanárjaik kérik fel őket erre. Aggodtam hogy nem lesznek figyelmesek. De nagyon meglepett ahogy válaszoltak Emoto úr vicceire, tiszta szívből nevetve, vagy milyen figyelmesen nézték a képernyőt amikor külömbőző kristályok lettek bemutatva. Nyított szívvel jöttek és avval a vággyal hogy meghallgassák. Úgy látszik hogy a víz üzenete semmilyen különösebb erőfeszítés nélkül a hallgatók szívébe lopakodott. Nagyon sok kérdést tettek fel az A és Q szeszió alatt is. Hálás voltam hogy ilyen melegen fogadtak az én tökéletlen fordításom ellenére is.

Tanulók a Steiner iskola előadó termében

Észrevettem pár tanuló csoportot akik a szemináriumról beszéltek, utána.

Később a gyerekekkel ebédeltünk, Yayoi, Kiyoko, Mamiko japán rezidensekkel és Arminnal aki német levén folyékonyan beszél japánúl. Mindannyian terjesztik Emoto úr üzenetét és szeretetet és hálát küldenek a víznek. Annak a reményében hogy Emoto úr és felesége úgy fogják érezni magukat mint otthon, Kiyoko és Mamiko egy japán ebédet készítettek. A menü szomonnal keszített chirashi-zushi, chawan mushi, kinpira répa, miso leves és shiratama édes babbal. Nagyon ízletes volt, akár egy japán vendéglőben.

Helyi rezidensek által szépen elkészített ebéd

 Voltunk a helyi színházba, délután, hogy az iskolások részére tartott programot folytassuk. A gyerekek egy kiálítással fogadtak aminek a címe: “Tanúljunk többet a vízről”. Be voltak mutatva a víz pusztító hatásai is – fél évig gyűjtötték az anyagot erre a témára- és a nemzetközi szervezetek amelyek a tehnikai felszerelést készítették a víz kezelésére. Szintén jelen volt egy kutató csoport bemutatása is amely egy olyan  szerkezetet alkot aminek a segítségével elered az eső. Govinda, egy 9-ik osztályban levő tanuló, egy nagyon szép kristályokat ábrázoló fényképes panót készített erre a kiállításra, és egy olyan készüléket ami hullámokat csinál.

Govinda által készített panó

Emoto úr szemináriumjának elkezdése előtt egy kvartet eljátszot egy megzenésített versdarabot “Fluttrophen” (a tanulók által kitalált szó aminek a jelentése egy csepp a nagyhullámból) és egy zenelőadás amit szintén a tanulók adtak elő. Nekem különösen az “Elem” darab tetszett amit a 19 éves Jose adott elő. Egy hatalmas gongot használt, kis ütésekkel kezdte és fokozatosan nővelte a hangerőt, addig amig ez a hang egy nagy hullámá vált ami az egész helységben rezonált, úgy hogy szinte fizikailag éretük ezt a rezgést. Olyan volt mint egy tsunami hang hullám és mikor a közönségnek az lett az érzése hogy most nyeli el a tsunami egy tökéletes csend lett úrrá a termen. Ezután egy sokkal nyúgodtabb, lágyabb hang vált halhatóvá, amit külömbőző vízzel töltött tálak ütögetésével kapott. Jose be akarta mutatni a víznek a veszélye s oldalát is és a nyugodt,  simogató oldalát is. Azt hiszem hogy Emoto úr és felesége is értékelték ezt az előadást. Jose eljöhetne a Liechtensteini ceremoniára ami julius 24-én lesz hogy előadja ezt a darabot.

Emoto úr szemináriumja

 A szeminárium kezdetekor 300 ember gyült össze. Mint általában mosoly és csodáló sohajokkal volt teli az előadás. Elhatároztuk hogy elénekeljük az Amazing Grace-t mikor Mamiko, aki zenetanár a helybéli iskolánál, felajánlotta a zongora kiséretet. A végén egy dia vetítés bemutatta Emoto úr munkájának eredményeit. Christel, egy volt gimnáziumi tanár, pont a vetítés előtt felajánlotta hogy fordít angolról németre.

Emoto né allergiája az előadás vége felé vehemensen megnyílvánúlt, úgy hogy nem engedhette a kezéből a zsebkendőt. Én is fáradt voltam és pár fordítási hibát csináltam, de a publikum segítségével nagy sikerrel vett véget a szeminárium. A végén  Emoto úr és felesége között lépve a színpadra megköszöntűk a nézőknek a részvételt. “Ez az igazi H2O” mondta Emoto úr.

 Sok tanuló és tanár külömbőző jeleneteket mutattak be aminek a víz volt a témája. Egy eurythmy (Steiner iskolákat jellemző oktatási módszer) után, ami alatt a gyerekek felvonultak verseket szavalva vagy énekelve, bő ruhákba öltözve, Emoto úr egy imát mondott azok számára akiket éríntett a vízáltal okozott katasztrofa és egy imát a vízért. Még az első osztályosok is egy percre összetették a kezűket és imádkoztak az üvegben levő forrásvízhez.

 Ezután egy interjút adott a helyi újságnak. Annak ellenére hogy az újságírónő fiatal volt, informálva volt Emoto úr munkájáról, és ez örömöt okozott Emoto úrnak. Az interjút két nappal ezelött közölte le az újság, egy fél oldalas cikkben. Ezt olvasva biztos vagyok abban hogy mind többen meg többen érekelődnek majd a víz és Emoto úr munkája iránt.

Alló ovációk

Sokan hálájukat fejezték ki Emoto úrnak miközben autografokat adott a könyveire vagy a névjegykártyájára. Sok gyerek is volt, és bizonyára mind kaptak a belsőlényükbe egy féle üzenetet. Sokan biztattak, hogy az én tökéletlen fordításom ellenére, nagyon jól boldogultam.

Valójában sokan segítettek ennek az eseménynek a megszervezésében köztük megemliteném Albertet és Susanna-t , az iskola kultur központjától, és a férjemet. Yayoi segített hogy felkészüljek a tolmácsolásra és imádkozott hogy a résztvevők nyított szívvel jöjjenek Emoto úr üzenete felé. Nagyon szépen köszönöm mindnyájatoknak. Ennél az iskolánál sok esemény volt, de soha nem volt ennyi ember aki segítsen a szervezésben. Én tisztán éreztem Emoto úr és a víz üzenetének az erejét.

Mert ez volt az első ilyen nagy szabású esemény, akadtak problémák a tehnikai felszereléssel és lehetséges hogy Emoto úrnak és feleségének gondjai voltak az ebéddel. Nagyon hálásak vagyunk hogy velünk maradtak egész nap.

Az én nevem Yukiko és Emoto úr számára dolgozok Europában. Emoto úr Detmoldi szemináriumjáról szeretnék beszélni amit én szerveztem és amin én is résztvettem mint tolmács.

Emoto úr és felesége Hannoverbe utaztak április 5-ike éjszakán, három Londonban készített interjú útán. A reptér körül létezõ épûletek miatt, késtûnk egy kicsit de nem volt semmi gond mert a közelben levõ vendéglõben élvezték a német sört és kolbászt. Emotoné segítségével, aki hozzá volt szokva az ilyen esetekhez, a kocsicsomagtartójába pakolta a nagyobb csomagokat a vetítõt, a kézicsomagokat és Detmoldba indultunk.

Elõszõr amikor azt a Steiner iskolát ajánlottam ahol a gyerekeim is tanúltak, Detmoldban, mint szeminárium színhely négy évvel ezelõtt volt. Rövíd ídõre rá megkaptam az elfogadó választ Emotonétõl. Es végre ma ez a terv valóra válik. A szeminárium ennek az iskolának a kultur központja által lett szervezve.

Detmold város 100 km távolságra van Hannovertõl dél-kelet irányban, egy kb. 70.000 fõ lakosságal. A város Lippe fõvárosa és az Iwakura Gmi Miszió is meglátogatta. A városban van egy híres zenekollégium ahol sok japán hallgató van. Emiatt a város emblémája egy kombináció a G zenekulcs és egy rozsa között.

 

Eredetileg Steiner iskola egy gyár volt. Apa és fia felújították az épûletet, és iskolát létesítettek. Emiatt az iskola pincéjében mai napig is létezik egy szerkezet amit a sõr gyártására használtak. Ez a hely tökéletes Emoto úr számára aki szereti a zenét is és a sõrt is.

 

Minden hétfõn, több mint 20 éve, az „Alternative” csoport szemináriumokat szervez a St. James templomban. A szemináriumok tanítanak új korszak gondolkodási módjára.

Amszterdamban voltunk egy pár napra, látogatóban a lányunknál és az únokánál. Azt terveztem hogy KLM-el utazunk vissza Londonba, de a járat nem indult és így az esti repûlõjárattal mentûnk. A KLM-el utaztunk Liverpoolból Amszterdámba 2-án amikor elvesztõdtek a csomagjaink. Másnap kellet a reptérre menjünk értük. Úgy néz ki hogy nincs szerencsém a KLM-hez. Négy évvel ezelõt egy hasonló dolog történt a csomagjainkal ugyancsak a KLM-el.

Végre eljutottunk a ST. James templomba 6:10-kor, 50 percel a szeminárium kezdete elõtt. Ahogy közeledtûnk a templomhoz egy hosszú embersort láttam. Ez a templom a város szívében található, úgy hogy azt hittem hogy volt más esemény is szervezve itt. Mégis az embersor a St James templom elõtt volt.

UAU! Annak ellenére hogy még 50 perc volt a kezdésig az embersor 300 méternyi volt  és szemmel láthatóan nõt. Azt mondták hogy kb. 400 személyre számítanak, de mert nem árultak elõre jegyeket nem lehetet tudni hogy hányan fognak a végén jönni. A résztvevõk száma elérte a 700.

Az embersor nem tûnt el 7 órakor sem, a szeminárium kezdésiídõpontja. 20 perc késéssel kezdtem, hogy bejthason mindenki. Ott elhatároztunk hogy imádkozunk a pápáért aki két nappal ezelõtt halt meg. Három nagy gyertya volt helyezve az altárra: egy a „szeretet”-ért, egy a „hálá”-ért és egy aminek én határozzam meg az értelmét. A hálát gondolkodás nélkül mondtam. 5 perc imádság a pápáért. Azt éreztem hogy mély értelme volt annak hogy 1000 angolal lehetem ebben a templomban.

Abban a szent környezetben egy másfélórás szemináriumot tartottam, miközben megigértem a pápának hogy folytatom a munkáját a világbékéért, a vízüzenetét terjesztve mindenfelé. A végén együtt énekeltük „Amazing Grace” („Csodálatos Hála”). Egy megható pillanat volt. A szeminárium nagy siker volt.

Nem tudok most megálni!

 

Ayano, a titkárnõm távozása után, Chennaiból Liverpoolba utaztunk, egy éjszaka megszakítással, Szingaporban. Az út nagyon hosszú volt, 13 órát voltunk a levegõben, és nagyon fáradtan érkeztünk az elõre legfoglalt szállodaszobába, nagyon közel a reptérhez. Pihenten ébredtem ma reggel.

11 órakörül volt egy találkozásom, ami útán egyenesen a Londoni reptérre mentünk, de mert gondok voltak az úton, (másfél órányi út autóval) nem értük el a 2:30 –i járatot. Amiota szemináriumokat tartok külföldön most történt meg elõszõr hogy lekéstem a repûlõt. A következöõ járattal útaztunk tovább, 5:15-kor. Pont a szeminárium kezdési ídõpontjában léptem be a terembe. Annyi ídõm sem volt hogy ruhát váltsak mielõtt 350 ember számára tartsam a szemináriumot.

Emelett az én nem egészen tökéletes angolnyelvtudásomal kellet fellépjek angolanyanyelvû közönség elõtt. Az a tolmács akit találtunk angol volt, és nem volt annyira biztos a japánnyelvtudásában, úgy hogy én angolul beszéltem és õ segített. Egy kicsit izgultam ennek a szemináriumnak a sikerében, mikor arra gondoltam hogy milyen akadályok jelentek meg eddig. Mégis lábón álló tapssal végzõdött. Nagyon örültem hogy így fejezõdött be a szeminárium.

Álló ovációk A SEAL –i szimpozion befejezésekór

És ez nem azért mert az én angolom volt jó hanem mert a közönség fantasztikus volt. A három napos szimpozion egy nemzetközi oktatási csoport, SEAL (Az Afektivitás Valóságos Megtanúlása Szövetség ), által volt szervezve aminek a központi iródája Londonban van. A szövetségnek 23 éves történelme van és számos országban van kirendeltsége. Ennek a különleges szimpozionnak 350 résztevevõje volt 18 országból és köztûk volt a híres dr. Rupert Sheldrake is. Mindannyian ismerték a Hado fogalmat, és az én hiányos angolnyelvemm ellenére megértettek.

Sok minden történt ma de minden jó ha a vége jó.