Nagyon boldog vagyok hogy mindenki jól érezte magát ezen a fesztiválon. Mi szerintünk kb. 3500 személy jött el ennek a fesztiválnak az eseményeire. Ha jól belegondolok mindig is szerettem boldoggá tenni az embereket. Ennek ellenére nem értem el mindig ezt a célt..

Ma reggel 8:30-kor kaptam egy telefonhívást a szállodába egy interjú végett amit az USA beli Seattle rádioadó készített. Megkértem Wiliam-ot hogy vegyen ő is részt ezen az interjún tudva hogy ő egy igen jól ismert személy Seattle-ben. Az interjú élőadásban ment és a telefonvonal másik oldalán lévő bemondó nem igazán értette az én angolnyelvemet. Ez egy példa az egyik kudarcomból mikor arra törekszem hogy boldoggá tegyek embereket.

Az interjú kb. Egy orahosszat tartott, nagyon komoly hangulatban. Természetesen volt egy fordító a telefonvonalnak a másik végén de bennem meg van az a vágy hogy sokkal jóbban beszéljek angolul. Remélem mindnyájan megértitek milyen fontos az angolnyelv megtanulása.

Délután öt orától kezdve a Magyarországi Jakab úrnak a szemináriumát vendégeltük. Ezideig nem hallottam beszélni és ezért a szemináriumát az eseménysor végére tábláztam. Az ő elméletét, amely tudományos szempontból alátámasztja az én kristályaimnak a keletkezési modozatát, egy magyarnyelvű könyvbe magyarázza el. Tervbe lett véve egy esetleges japán kiadás ennek a könyvnek.

Jakab könyve

Ezután a bemutató után az IHM alkalmazottai egypár meghívottal egybegyültek és egy igazi mulatságot rendeztek ennek az eseménynek a végeztével. Mindazoknak köszönet akik lehetővé tették ennek az eseménynek a megszervezését.

Ujjból üdvözlöm önöket, Ayano vagyok. Mivel én számoltam be a fesztivál első napjáról is nem birtam megállni hogy a második és utolsó napról is a beszámolót én irjam.

Sokkal fellazultabban kezdtem a második napot, és kellemes időtöltésnek tartottam a felkészülési tevékenységeket. Biztos voltam abban hogy az előző nap sikere ezen a napon is érezhető lesz. Természetesen beigazolódott az előérzésem. Megprobáltam belopakodni a Nagy Terembe, ahol az 5-ik Gaia Szimfonia című filmet vetítették de lehetelen volt a sötétben egyetlen üres széket is találnom. Az én anyukám is a nézők között volt és különleges dolgokat mesélt erről a filmről, úgy hogy nagyon sajnálom hogy nem láthattam.

A nap fő meghívottja dr. Ervin László volt aki ebben a filmben megjelent. Miután dr. Lászlót bemutatták, a Japánban lévő Budapesti Klubnak a koordonálója Shigeyuki Itoh,az igazgató és dísztag Kenichirou Kobayashi és a klubnak a japán képvíselője Mistuhiro Shibata is be lettek mutatva.

Dr Ervin László
“Te átalakíthatod a világot” előadása

Ezután következett egy eszmecsere amin dr. László, Masaru Emoto, Tatsumura rendező és Dr. Haruo Saji vett részt. Számomra a nap legmeghatóbb pillanatai dr. László zongora előadása volt. Amelett hogy egy kivételes tudós ember, dr László nagy zongoraművészként is ismert.

Balról, Tatsumura rendező, Dr. Ervin László,
Dr. Haruo Saji, és Masaru Emoto

Erős tapsvihar közepete dr. László fellépett a szinpadra és a nagy zongora felé indult. Nekem nincsenek zenetanulmányaim szóval nem tudtam felértékelni az előadását de egy nagy vágyat éreztem hogy újból halgathassam. Azt éreztem hogy ennek a zenének az a képesége volt hogy az ő világába repítsen. Apropó, dr László nagyon ritkán egyezik bele hogy zongorázon. Lehetséges-e hogy most Masaru rejtett erejét használta hogy zongorázni késztesse dr. Lászlót?

Dr. László zongoraelőadása

Ezután dr. Haruo Saji előadása következett. A két zongoraművésznek nagyon különböző stilúsa van de nagyon jól kiegészítették egymást. Dr. László erőteljes bemutatást tartott miközben Dr. Saji előadása nagyon lágy és kifinomult volt. Kizu az IHM laboratorium munkatársa bemutatta a kristálynak a fényképét amit abból a vízből kapott amiért egy nappal ezelőtt imádkoztunk. A víz amit használtunk sima csappvíz volt, víz ami nem javasolt arra hogy kristályt alkosson. Ez alkalommal a mi erőnk által ez a víz hexagonális kristállyá vált.

Kizu Masaru Emoto-val a kristály fényképét bemutattva

A vízkristály ami az elsőnapi imádság allat feltöltött vízből keletkezett

A fesztivál jól végződőtt, Harumi Takahashi, Mari Meguro és egy 60 személyes korús záróénekével. Szerettem volna ott maradni hogy élvezhessem az összes átéléseimet de, mert egyike voltam a szervezőknek, azonnal a fesztivál befejezése után rá voltam kényszerítve hogy elkezdjek rendet tenni. Mikor én is elérkeztem a fesztivál után szervezett party-ra mindeki ünnepi hangulatban volt.

Harumi Takahashi és Mari Meguro előadásában
“A mai nap átvágok a szivárványón” című ének

A Harumion kórus előadásában az “Egy” zeneszám

Befejezésképp Hazaka az ennek az eseménynek a végrehajtó igazgatója tartott egy beszédet amit egy pár más meghivott beszéde követett. Nagyon jól éreztem magam ezen a mulatságon, annak ellenére hogy az én feladatom volt hogy a külföldi vendégekkel foglakozam. Mikőzben énekeltünk, ettünk, ittunk egy adott pillanatban szomorúságot éreztem arra gondolva hogy közel van a fesztivál vége. De aztán mérlegre téve az eltelt ídőt be kell ismerjem hogy az utolsó két nap nagyon sokat jelentett számomra és tiszta szívből remélem hogy a második “Víz az életért” fesztivál megszervezésében is aktiv részt válalhatok.

Arntz rendező beszéde a mulatság után

Ayano Furuya vagyok újjból, Masaru emoto egyik titkárnője. Nagyon örültem hogy beszámolhattam a nov. 22-ei eseményről és most a nagy fesztiválról fogok beszélni. Végre eljött a nagy nap, amit anyira vártunk, a fesztivál első napja ami a Japáni Seinen-kan-ban lett szervezve. Mindnyájain keményen megdolgoztunk ezért a napért, de senki nem tudthata előre az eredményt.

Az én feladatom a külföldről jött vendégek fogadása. Alkalmam adódott így hogy sok érdekes emberrel találkozam. Nagyon sok különleges vendégünk volt Japán- és határain túl-ról is és nagyon sok mindent tanultam tölük ezalat a két nap alatt.

A fesztivál első napjára három terem volt előkészítve. A Nagy Terem amely 1300 hellyel bír volt a helyszíne a feltáblázott eseményeknek. Ezenekívül az alagsórban lévő termben lett bemutattva Indigo és What the Bleep Do We Know!? A harmadik terem szemináriumokat vendégelt amik különböző ídőpontokban voltak fenntartva. Szóval különböző vonzópontok voltak tervezve erre a napra.

A Nagy Terembeli esemény egy orakkor kezdődött de a többi terem már reggel nyitva volt és már tele voltak. Például, a What the Bleep Do We Know!? első bemutatója 10:30 kór kezdődőtt és nagyon sokan voltak, a terem hátsó részén lábon áltak. De nem örülhettem végig az ottlévőkkel mert a filmrendezőnek az az ötlete támadthogy a szinpadra hivjon mint fordító hogy egy pár szót mondjon. Nagyon izgultam mikor 300 ember elött láttam magam. Elképzelhetem hogy milyen izgalmas lehet a nagy szinpadon lenni mikor be lesz mutatva ez a film a Nagy Teremben. Masaruval és Wiliam Arntz-al voltam a kulisszákban a Nagy Terembeli esemény kezdődése elött.

Nagyon izgultunk és nagyon kiváncsiak voltunk arra hogyan fogja a nézőközönség fogadni. Masaru nem birta megállni és a fekete szinpadfüggöny mögül ki kukucskált, és vele a filmproducer és én is - annak ellenére hogy nekem nem volt okom hogy a szinpadon legyek - de úgy éreztem magam mintha meghívott lennék. A terem színülting tele volt, ami megkönyebbülést adott de egyutal izgalmat is.

En és Wiliam

Végre a fesztivál megkezdődőtt Craig Peyton felvételeivel és Mayana aki Hollandiából jött egy gyönyörű éneket adott elő. Az egész terem feltöltődött valami szent, felemelő rezgéssel és mindeki feszült figyelemmel várt valami különleges csodára.

A ” Mint a víz” cimű ének Mayana előadásában

Wiliam bevezette a filmet, ami ezután levetítésre került, utána Masaru tartott egy bemutató beszédet amit egy eszmecsere követett Wiliam, Masaru és Teruo Matsuda között. Pár meghívot be lett mutatva a nézőközönségnek. Ezután a zászló ceremonia következett. Minden tökéletesen folyt le, és ahogy telt az ídő, feloszlott a kezdeti feszültség és egészen barátságos hangulat lett úrrá a teremben. Én is elengedhettem magam és úgy örülhettem az előadásnak mintha a nézőközönségből lennék.

A film bevezetőjét bemutató Arntz producer

Masaru Emoto előadása

Eszmecere

Eszmecsere

Zászló ceremonia, a világ békéért tartott imádság előkészítője

A végén mindannyian összetettük a kezünket, egy nagy kört alkotva a világbékéért imádkoztunk és megköszöntük hogy együtt élhetünk át egy ilyen felemelő kisérletezést. Ezekben a pillanatokban kicsordúlt a könnyem úgy mint amikor a Seto család a “Víz énekét ” a végén előadta. Büszke voltam arra hogy annak a csoportnak a tagja vagyok amely létezhetővé tette egy ilyen fontos esemény megszervezését.

A vízért imádkoztunk mindanyian a szinpadón

Ryusuke és Hanayo Seto előadásában a “Víz éneke”

A víz amely tanúja volt az eltelt nap eseményeinek és amelyet mi különleges ímádságokkal feltöltőttünk a laboratoriumunkba lett szálítva ahol megkristályozódott álapotban le lett fényképezve. Ennek a kristályozódásnak az eredménye egy másik ok volt arra hogy türelmetlenül várjuk a fesztivál második napját.

Dr. Kazuo Murakami híres fizikus, ugy van ismerve mint egy
különleges ember; Wiliam azt mondta hogy “egy olyan ember aki szeretném ha a következő filmemben szerepelne.”

Wiliam Arntz ma tért vissza a négy napos kirándúlásról amit Sinanoban és Naganoban tett. Türelmetlenül vártam az elbeszélését utközben a szállodája felé ahová Tsuneko Narukage, a Hado újság főszerkesztője is elkisért. Én szerveztem számára a kirándulást és kiváncsi voltam hogy tetszet-e neki.

Mikor meghívtam a fesztiválra meglepően könnyen elfogadta a meghívást, de kikötötte hogy Japán bizonyos részeit is meg szeretné látogatni.

Én Yamagatában kellet legyek ez idő alatt, úgy hogy az az ötletem támadt hogy meghívom egy termál fürdőbe valahová a környéken. Később mondta hogy a NAGANO területén levő KASHIWABARA-ba szeretne menni. Az ő professzora említette ezt a helyet, mondva hogy az ő előző életével nagyon mély kapcsolatban van.

Egyenesen az Internet-hez mentem hogy adatokat gyűjtsek erről a területről. Megtudtam hogy Issa Kobayashi,a híres haiku író, szülőhelye. Megkérdeztem Wiliamot hogyha a professzora említette azt hogy ő Issa Kobayashi volt. A válasz azonnal érkezett: Igen.

Megértettem a helyzetet és megkértem Ichise titkárnőmet hogy egy kirándulást szervezzen Wiliamnak hogy részleteket tudjon meg előző életéről. Megkértem hogy találjon számára egy olyan helyet ahol angolúl tudók is vannak, nyugati stilusú szállási lehetőség és minnél közelebb legyen az Issa muzeumhoz. Nagyon hamar megtalálta számára a tökéletes helyet és elvégezte a szükséges előkészületeket.

Tudtam hogy Wiliam jól érezte magát és nagyon kiváncsi voltam hogy miképp hatott rá a kirándulás. A válasz meglepő módon angolnyelvű haiku formájában érkezett:

Visszatérve az én szülőhelyemre
Minden nagyon sokat változott
Végtére én is.

Bizonyára avval a reménnyel ment erre a kirándulásra hogy eszébe fognak jutni dolgok az előzőéletéből. De valójában nagyon sok minden megváltozott és nem sikerült emlékeznie semmire. Ez a változás rá is hatott.

De igy is be kellet ismerje hogy ottlévén nagyon kőnnyen ír haiku-kat. Remélem hogy a Hado magazin januári számában egy pár ő általa írt haiku is meg fog jeleni. Ugyanebben a folyóiratban beszeretném mutatni az én elméletemet az előzőéletekre vonatkozóan.

Apropo, Wiliam megbarátkozott CW Nicole-al is a Kashiwabarai tartozkodása alatt. Együtt vacsoáztak Wiliam házikójában.

Most, mikor a nov. 22-i sajtókonferencia sikeresen végződőtt, a feleségemmel együtt
Saporoba utaztunk egy másik BE-ONE szemináriumra ami kővetkezőnap lesz.
Körülbelül 400 személy volt ezen a szemináriumon. A BE-ONE csoportnak úgy néz
ki hogy jól megy. A szeminárium után a feleségemmel Susukino-ba utaztunk, hogy
élvezhessem a kedvenc eledelem tarisznyarák. Nagyon finom volt. A tarisznyarák a
legjobb eledel, nem csak az íze miatt hanem azért is mert nem kell számolni sem a
kaloriák sem a koleszterinszint emelkedésével.

Ma délután két órakkor érkeztem Tokyoba. Egynesen aa Okura szállodába mentem
hogy itt találkozak dr. Lászlóval, három órakkor. Mint a fesztivál szervezője szerettem
volna találkozni vele. Jin Tatsumura producer mutatott be László úrnak és Mitsuhiro
Shibata úrnak, a Budapesti klubnak a küldöttjének.

Jobb oldalról Tatsumura producer , dr. Ervin László, Masaru Emoto.
A hátsó sorban, jobbról Tatsumurané, Mitsuhiro Shibata.

Beszeretném mutatni dr. László urat.
1932-ben,Budapesten született. Kicsikorától kezdve kedvelte a zongorát és 7 éves
korában fel lett véve a Liszt Ferenc Zeneakadémiára. Kilenc éves korában debütált a
Budapesti filharmoniában. 1947 elnyerte a legnagybb elismerést a Nemzetközi
Zeneversenyen amit Genfben szerveztek és pár hónappal később fellépett New
Yorkban.

Később a Columbia és a Yale egyetemeken fizikát és filozofiát tanulmányozott és a
rendszerek filozofiájának az elméletét fejleszti ki. Aurelio Peccei, a Roma Klub
alapítója meghívja hogy segítsen egy fontos felmérés készítésében a
növekedéshatárra vonatkozóan. Később az Egyesült Államok Felkészítő és Kutató
Intézet programjának az igazgatója lett és 7 éven keresztül ennek a szervezetnek
főhadiszálásán dolgozott.

1993-ban a Budapesti Klubot alapította, a magyar kormány segítségével. Ennek a
csoportnak a tudósok, művészek és kultúr emeberek tudatszintjének emelése a célja.
Sok híres személyiség dísztagja ennek a klubnak.

Az alaptudományról írt könyvet és az Akashikus Mező létezésének az elméletét is
bemutatta. Mikor kezet fogtunk félénken megkérdeztem “hallot rólam?” A
következőket válaszolta:

“Három meghatározó esemény volt számomra az utobbi időben. Elsősorban az utolsó
három szeminárium ahová meg voltam hívva mind a vízről szólt. Másodsórban dr.
Rupert Sheldrake úrral találkoztam pár nappal ezelőt, és az őn vízkristályairól
beszéltünk. És harmadsórban születésnapomra ami június 12-én van az Amerikai
Egyesült Államokban levő fiamtól az ön könyvét kaptam ajándékba.”

Wow, nagyon örültem! Július 10-én Jinnguu-ban vacsoránál említettem Tatsumura
úrnak hogy dr. László urat meghívtam a fesztiválra.Ez azt jelenti hogy ő már egy
hónappal ezelött megkapta a könyvemet. Most értettem meg hogy miért fogadta el
olyan könnyen a meghívást.

Ez nagyon nagy hitet ad a fesztivál sikerét illetően.

Ayano Furuya, Masaru Emoto úr egyik titkárnője vagyok. Nagyon sok esemény zajlik az utobbi időben ezért Masaru úr el van foglalva, és helyette én fogom elmesélni egy nemrég lezajlott eseményt.

22-én volt a sajtókonferencia és levetítették a “What the Bleep Do We Know!?”című különleges filmet a New Otani szállóda HouOu termében. Ez a konferencia a nov. 27 és 28.-ai a “Víz az Életért” Fesztivál bemutatására volt megszervezve.Három órára volt meghírdetve, de Masaru úr fél órával hamarabb érkezett mert egyenesen a Sendai-ban tartott szemináriumról jött. Mindig nagyon zsúfolt programja van, de ugyankkor bámultra méltóan energikus és bármikor kész arra hogy többet csináljon.

A terem tele volt nagy fehérterítőkkel takart kerekasztalokkal és sok csillárral. A színpadon egy nagy vetítővászon volt. Az egész úgy nézett ki mintha egy nagy lakodalom készülne. (Máskülönben egy nagy sumo harcosnak a lakodalma volt itt nemrég). Nagy betűkkel ki volt írva: “Víz az Életért” Alapítvány Fesztivál Sajtókonferenciája és a “What the Bleep Do We Know!?”film bemutatása.

El sem tudtam képzelni hogy milyen lesz a fesztivál ha a sajtókonferencia ilyen helyen zajlik. Rájöttem hogy nagyon izgatott leszek ha arra gondolok hogy mi fog következni.

Három órakkor Setsuko Kobayashi híres tévébemondónő bejelentette az előadás kezdetét. Masaru úr együtt William Arntz úrral, a film producerjével felmentek a színpadra. William Amerikából jött csak azért hogy ezen a fesztiválón részt vegyen.

A sajtókonfereciának a főtémája az NPO-nak, aVíz az Életért Alapítványnak a szervezési rendszere volt amit Masaru egy Power Point alkalmazással mutatott be. Alkalmam adódott hogy én is megértsem hogy milyen értékes és szent a víz minden élőlény számára és nagyon büszke voltam hogy én is aktiv részként szerepet vállalhatok egy ilyen fontos ügy érdekében.

Mindemellet, tervben van egy új filmenk a forgatása, ezúttal japán film, aminek a fő témája Masaru kristályainak a fényképei lesznek. A “Stone Age” filmnek a producerje és a főszerepet játszó színész is jelen voltak és Masaru bemutatta őket is, afilmet is a közönségnek.

Ezután levetítteték először Japánbana a What the Bleep Do We Know!? filmet japánnyelvü felirattal. Masaruval együtt először láttuk japán felirattal a filmet. A vetítés alat a nézőközönség nagyon összpontosítva figyelt hogy be tudja fogadni az összes nehéz de nagyon érdekes elméletet ami ebben a filmben lett bemutatva. Be kell ismerjem hogy a producernek az a célja, hogy az emberek kezdjenek el gondolkozni, bizonyára az itt jelenlévőknél el lett érve.

Apropo, ez volt a producernek is az első alkalma hogy ezt a filmet külföldön bemutatta. Annyira izgult hogy hogyan fogja a japán közönség fogadni a filmet hogy a filmvetítése alatt végig a terem haljában várakozott.

Az első lépés a fesztivál sikeréhez vezető útón jól végződőtt. Biztos vagyok abban hogy a mai siker visszhangja a fesztivál idején is hallható lesz.

Tegnap, Wiliam Arntz, a What the Bleep do we know!? című film producerje megérkezett
Japánba, és ebből az alkalomból egy díszebédet szerveztünk amin egy pár munkatársam is részt vett. Annak ellenére hogy hosszú utat tett meg jó formában volt és szívesen fogyasztott sushit. Még a savanyúszilvás shouchu, egy japán hagyományos ital is ízlet neki. Azt mondta hogy másodjára van Japánban, de biztos vagyok benne hogy előző életeiben is volt már japán mert egyáltalán nem éreztem feszélyezve magam a jelenlétében.. Ő is azt állította hogy úgy érezte érezte magát Japánban mint otthon.

Ma egy előadást tartottam a Yamagatai Mikawamachi városban. Shinkansen-el(a nagysebességű vonattal) utaztam hét órakkor indultam és kétorán belül Yamagata Shinjou-ba érkeztem. Ha a hagyományos vonattal kellet volna utazam egy egész éjszakát vett volna igénybe. Az állomásban Hazaka igazgatóúr fogadott és autóval még egy másfél órát utaztunk az előadás helyszínére. Ő Sendai-ban lakik, úgyhogy nem kellet hosszú utat megtennünk.

Yamagata úgy van ismerve mint a japáni Tibet a kevéssé lakott területei miatt. Ennek a területnek a keretén belül Mikawamachi az egyike a legkisebb közösségek közül, csupán 800 ember. Taiki Uchiyama szervezte ezt az eseményt ami 2 napig tartott és aminek a célja a közösség tudatszintje emelése volt. Hét évvel ezelőt, Isten biztatását érezte hogy Kanagawaból erre a területre költozzön és egy organikus farmot allapított a családjával.

Ez az esemény az NPO allapításának az évfordúlója alkalmából lett szervezve. Minna Arigatou (Köszönet mindenkinek). Ez alkalommal Minehaha barátom egy zenerecitált adott. A nézőközönség amely jelen volt úgy a zeneelőadáson mint az én általam tartott konferencián is nem volt olyan nagy mint amire számítottam. Ennek ellenére Minehaha egy győnyőrű áriát adott elő amelynek erős rezgése szétterjedt nem csak a városnak a határain belül hanem egész a Dewasan hegyekig.

A következőnap reggelén korán keltünk hogy egy rövid kirándulást tegyünk a Dewasan hegyekben. Hazaka, Uchiyama, Akira Yoneda és Takeo Kawachida az “Emberi Lény Ébredése” szervezet részéről akik több mint tíz éve barátaim, elkisértek erre a kirándulásra. Yoneda és Kawachida mindketten Uchiyama barátai és azért jöttek hogy együtt vegyenek részt ezen az eseményen.

Egy hivatalos áldással egybekötött találkozásom volt a Dewasan hegyi szentélyben a helybeli nagy pappal, Hisanobu Ogata-val. Ugyanakkor egy áldásokkal egybekötött ceremonia zajlott két szerzetes fenntartására akik egy szigorú aszkézis ídőszakban voltak. Én is sokkal magabiztosabb voltam miután imádkoztam a november 27-i és 28-i fesztivál sikeréért.

Hisanobu Ogata a Dewasan hegyi szentély legnagyobb pappja

hivatalos maghajlás és áldás a Haguro hegynél

Takeo Kawachida látható a távolabbi sarokban

A 37 éves házassági évfordulónk valojában tegnap volt. A feleségem három napra elutazott Koréába a lányunkal, üzleti ügyekben. Azt hiszem hogy 37 év alat most történt először hogy nem voltunk együtt ezen a napon. Ezért az utobbi két nap együtt vacsoráztam pár alkalmazottal, nem nagyon akartam egyedül maradni.

Egy adott pillanatban az egyik alkalmazottam a következő ötletet adta: „nagyon szép volna ha egy csokor virággal mennél holnap a Narita repűlőtérre”. Természetes hogy mentem volna fogadni a feleségemet a repűlőtérren de nem gondoltam arra hogy virággal várjam. „Ez egy nagyon jó ötlet”. Ez az egyik oldala az én személyiségemnek, ami tetszik. Szóval, megkértem a titkárnőmet hogy rendeljen 37 piros rózsaszállat amivel a reptérre mentem. Én egy kicsit feszélyezve éreztem magam de a feleségem nagyon meg volt hatva és nagyon örült. Az unókám is nagyon boldog volt.

Az első napra (nov. 27-re) tervezett esemény a fesztivál keretén belül a What the Bleep Do We Know! című film levetítése, és ami a Víz az Életért Nemzetközi Allapítvány fesztiválját illeti, a napi téma a VÍZ lesz. Másrészt, a következő nap (nov. 28) fő eseménye az 5-ik Gaia Szimfoniának a lejátszása lesz, dr. Ervin László és dr. Haruo Saji úrak különleges résztvételével, és a ZENE lesz a téma. Ráadásul dr. Ryou úr, közismert híres zenész, a fesztivál keretén belül, egy zongora darabot fog előadni, ami egy tökéletes kiegészítő erre a napra.

És, lám a víznek meg van az a tulajdonsága hogy az energiát rezgés (hang) formájában a testünknet átadja, a földön, sőt, az egész univerzumban. Ezek a rezgések kicsi, középső és nagy mandalákat alkotnak amik az összes jelenség alapjául szolgálank.

A napnak az egyik legérdekesebb része az a vita lesz amelyen én is részt fogok venni. Melletem lesz dr. László, dr. Saji, a fizikus aki az univerzumot hangok által érti és Jin Tatsumura úr a film producer, aki a Gaia elméletet képek segítségével fejezte ki és ezt a filmjében szimfoniának nevezte.

Dr. Ervin László Az 5-ik Gaia Szimfonia (c)Jin Tatsumura iródája	Dr. Haruo Saji	Jin Tatsumura producer

Apropó, a szervező én, Emoto vagyok. Nemrég megtudtam hogy mit jelent az én nevem szanszkrit nyelven. Emoto Nada-Brahman-kén fordítható, ami hangot jelent. Nada tulajdonképp folyót jelent, Brahman pedig forrást, eredetet. Szóval a hang eredeténel a víz kristálytiszta hangja van, az a hang ami a folyó eredeténél áll.

Úgy látszik hogy egy nagyon mély értelmű névvel jöttem erre a világra.

A Víz az Életért Nemzetkőzi Allapítvány Fesztiváljának adok otthont november 27-én és 28- án (szomabt és vasárnap) Nihon Seinen Kan-ban, az NPO allapításának az évfordulója
alkalmából.

Több részletet erről a fesztiválról a következő (japán nyelvű) web oldalról kaphatnak: Víz az Életért Fesztivál de mindenki számára érthetővé szeretném tenni ennek a rendezménynek a célját és hívatását, azért hogy minnél több ember, velem együtt, részt vehessen ezen a különleges eseményen.

Első cél – A What the bleep do we know!? film bemutatása

Ezt a filmet márciusban forgatta egy Washington állambeli kisebb filmtársaság. Ennek a
filmtémájában az én vízkristályokról készített fényképjeimnek fontos szerepük van.

Ezelött három évvel a következő e-mailt kaptam:

“Mi egy önálló film társaság vagyunk, Washington-i székhellyel. Az univerzumban lévő
alaprészecskékről szeretnénk forgatni egy filmet, de eddig nem találtunk semmilyen olyan
anyagot amely alapja lehet ennek a filmnek kivéve az őn könyvét “A víz üzenete”.
Mindannyian együttértettünk avval hogy az ön vízkristályakat ábrázoló fényképjei pont az
amire szükségünk van. Azért írtunk hogy az ön engedélyét kérjük kb. 10 fénykép
felhasználására. Lehetséges-e? ”

Természetesen beleegyeztem és habozás nélkül aláírtam a szerződést. Eszembe jutott hogy egy filmcím javaslatott is tettem ami kb. így hangzott: “Vajon nem mindannyian Alap
Részecskék vagyunk?” Rövid idő mulva elfeletkeztem erről. Áprilisban, mielött elindultam
volna az Amerikai Egyesűlt Allamokban szervezet szemináriumturnéra, értesítettek hogy
befejezték a filmforgatást. Több részletet erről az április 5-iki angol nyelvű naplómból
szerezhetnek. Létezik egy elbeszélés arról is hogy mi történt azután az ugyancsak angol
nyelvű aprilis 20-iki naplómban.

Azota eltelt egy pár hónap és a film megnyerte a nézőközönséget. Mivel egy kis filmstudió
által lett készítve eleinte csak egy moziban volt vetítve de ma már 150 moziban vetitík az
egész országban és az utobbi öt hónapban az első 20-30 helyen volt a top-listákon.

A sajtó, beleértve Wall Street Journal-t is tudosítottak ennek a filmnek a sikeréről. A CNN
kétszer is bemutatta a filmnek a témáját. A különböző média híreket ezeknek a web oldalairól lehet megtudni.

Újjból be lett bizonyítva az internetnek az ereje amivel segít a különböző üzeneteknek a
széleskőrű szétszórásában, úgy ahogy az én könyveim esetében is történt.

Ez a sokat vitatott film ennek a fesztiválnak az alkalmából először lesz levetítve Japánban,
tullépve ezáltal az Amerikai Egyesült Allamok és Kanada határait. Egyetlen napom van hogy ezt a filmet bemutassam, de William Arntz úr, ennek a filmnek a főproducerje, is jelen lesz és egy beszédet fog tartani.

Hiszek abban hogy ez a film, a nagyon mély értelmelyivel, egy egészen külőnleges tanítási
eszkőzé válhat és bevezető az emberiség égy másik dimenzíóba lépéséhez. Őszintén remélem hogy ezt a filmet minnél több ember fogja látni és megérteni, és segíti öket abban hogy újj gondolkodásimódozatokat fedezenek fel a saját lényükben.

November 16-kán ünnepeltúk a 37 év házasságunkat. A lányunk meghívott egy három napos kirándúlásra a Yamagata terúleten lévő Kaminoyamaban, hogy ezt az eseményt
megűnnepeljűk. Azt mondta hogy még Hollandiában, az internet-en, fedezte fel ezt a helyet.

“Bizonyára tetszeni fog ez a hely!” – állította ő. A Meigetsusou nagyon jól helyezet japán
hagyományos szállódában száltunk meg. A szuper sebességű vonattal (shinkansen) amely a „Tsubasa” nevet viseli Tokyotól Yamagatáig 2ora 40 perc alat tettűk meg az utat. Ez a vonat egy nagy találmány, másképp fél napig kellet volna utaznunk.

A szálloda az egyike a legjobb helynek ahol valaha is laktunk. Mind bizonnyára sokan tudják én kb. 6 hónapot az évből én úton vagyok és bőven van alkalmam hogy különböző
szállodákban lakjak. Eddig 700 és 800 között van az általam látott szálodák száma. Szóval nekem igazán elhihetik hogy ez tényleg egy nagyon jó minősegű szálloda.

Hogyha megkérdezik hogy mi olyan különleges ebben a szállodában azt fogom válaszolni
hogy minden. Vannak azonban dolgok amik kúlönös hatással voltak rám. Egyike ezek közül a gyógyfűrdők Volt víz bőven és a hőmérsékletük a legmefelelőbb. A szállodaszobánknak a fűrdőszobájában is volt a gyógyvíz, Ugy hogy kedvűnk szerint élvezhettük. Csak egy éjszakát maradhatunk itt de nyolcszor örülhettem a termálvíznek. Természetesen volt egy fedett nagy medence mindeki számára és egy másik kint, a szabadban.

Kaminoyamai gyógyfürdők

Kaminoyamai gyógyfürdők

Nagy benyomást keltett a szoba elrendezése is. Egy japán hagyományos szállodának a
padlóján általában tatami van amin alszik és eszik is az ember, ugyanabban a szobában. De　ebben a szállodában a szobának volt egy mellékhelysége ahová a nyugati stílust követő asztal　volt helyezve. Nagyn fontos az idős emberek számára akiknek lábfájásuk van hogy asztalnál　ehesenek, úgyszintén a külföldiek számára (akik voltak egy páran). Emelett, az étel　mindenkinek az ízlése szerint volt készítve, és más szállodákkal ellentétben ahol az ételféléket　egyszerre hozzák, itt egyenkét voltak felszolgálva.

Megreggeliztűnk és a vacsorát is a szobánkban fogyasztottuk el, és szerintemnagz erőfeszitést　tettek az alkalamazottak hogy igz syolgáljanak fel. Bizonyára hogz az alakalmazottak syámára　is voltak fenntartava ilyen syobák hogy pihnehessenek. Minannyian nagyon jól fel volta készitve és nagzon jó vendéglátók. Rájöttem hogy az ő létezésűknek a célja az hogy minnél jobb vendéglátók legyenek.

Az összes igzérző ember mintha itt gyűlt volna össze hogz egzütt dolgozanak ebben a
szállodában. Ai Yamaguchi a mi syobalányunk is egyike volt ezeknek. Elismerésem az átala
tett erőfeszitésekért és ez nagyon nyugtató és kellemes hatssal volt ránk.

A szállodának egy maszázs és reflexoterápía szolgálata is volt. A maszázs mennyei volt, utána egész a lelkem mélyéig meggyógylva éreztem magam. Mert sok más vonzó dolog is volt ebben a szállodában ajánlom hogy látogassák meg a web oldalukat amely (japánul van) a következő:

http://www.meigetsuso.co.jp/

Egy kicsit drága de az árak nem kúlőnböznek tulságosan egyes európaí ötcsillagos szállodai áraktól. Lehet hogy, mert ez volt az első vakáció amit a lányunk ajándékozott nekünk és az aranyos unókánk is velünk volt, nagyon szép élménnyel maradtam erről a szállodáról. Remélem hogy visszatérhetek majd ide mikor időm lesz hogy itt írjam a könyveimet.

Akahige Jyuku egy világszervezet amit Koushirou Kenmochi úr alapított; ő fedezett fel egy új gyógymodszert ami ‘aktív egyensúly terápia’ ként lett ismerve. Ez a szervezet kétszer évente okató tanfolyamot vendégel. Ez alakalommal a Tochigiban lévő Nahu platón lett
megszervezve.Mert én is az alternativ terápiát támogatom, iparkodom akárhányszor alkalom adódik, részt venni az ezt támogató eseményeken.

Akahige Jyuku szervezet alapítójával és igazagatójával

A szervezet neve, Akahige, Akira Kurosawa híres filmjének a címe. Egy Hado terápia
alkalmával meglátogattam a világ egyik leghíresebb filmrendező házát, mikor ez még életben volt 15 évvel ezelőtt. Természetesen rajongója vagyok. Be kell ismerjem hogy a kedvenc filmem “A hét szamuráj”, de az Akahige film is rajta van a kedvenc filmjeim listáján.

Van egy jelenet ebben a filmben ahol dr. Akahige azt állítja hogy ”minden betegségnek az
eredete a szegénység és a tudatlanság”. Én tökéletesen egyetértek evvel a gondolattal és attól a pillanattól kezdve felhagytam az alternativ terápia gyakorlásával és egy olyan oktatásí módszerre ősszpontosítottam ami felvilágosítja az emberek elméjét. Azóta ezt az utat követve utazok a vílágban.

Mindannyian tudjuk hogy nagyon fontos a lélek gyogyítása. Az én nagy vágyam hogy minnél több Akahige doktort lássak akik az egész vílágon a tanításokat terjesszék.

Ma egy másik előadást tartottam Kyotoban. A Kyoto-i építkezési szervezet által volt
szervezve, a fő résztvevő Noguchi Construction társaság volt. Noguchi urat
kisgyerekkoromtól ismerem mert Sadako Ogiwara asszony nekem és az ő apjának közös
barátnőnk volt. Neki köszönhetem hogy meg lettem hívva erre az emberi jogokért tartott
eseményre.

Sadako Ogiwara asszony (bal oldal) és Noguchi elnök úr (jobb oldal)

Ogiwara asszonyt több mint 10 éve ismerem. Számomra ő olyan mint a Kyoto-í nagyobb
lánytestvér. Ő japán virágrendezés művészetí oktató és sokat segített az én kutatásaimban kezdettől fogva. Részt vett az összes fontosabb eseményen, nem számított hogy Tokyo-, Kansai- vagy Fukokában szerveztem. Régi barátok vagyunk, és mikor együt vagyunk kedvem szerint tudok viccelődni és lazítani. Számomra ő egy nagyon jó barométer is mert mindig megmutatja a jó írányt.

Az emberi jogok előadássorozat 10 év óta minden évben meg van szervezve. Az ő munkájuk révén szeretnék elérni hogy minél jobban legyenek alkalmazva az 50 évvel ezelött az Egyesűlt Államok által megfogalmazott az Emeberi Jogok Nyilatkozatát. Japánban sokat utazva, rájöttem hogy a falvakban sok csoportnak a jogai nincsenek betartva. Feltettem magamban a kérdést hogyha még léteznek alapavető gondok a Buraku kisebbséggel kapcsolatban.

Igaz hogy az egész világon több meg több gond van, erőszakosságok amelyek az emberi
jogokat sértík és kűlönböző nézeteltérések amik vallási és etnikai hozzátartozási
kúlönbözőségek miatt vannak. Én erősen hiszek abban amit a ‚Viz űzenete’ című
könyvemben fejeztem ki és amely nagy segítségre válhat hogy felszabadítsuk az így
keletkezett feszűltségeket. Remélem hogy ez a könyv eljut a világ összes iskoláiba mint
oktató anyag.

Az előadás után Noguchi Junior úr meghívott egy japán kávéra a Takase folyó partjára. Ez a kávézó Ougai Mori által írott könyv révén vált híressé. Sok japán kedveli a hagyományos
Kyotoi népi konyhát és én bizonyára egyike vagyok közülük. Az ennivaló könnyű és
kifinomult; megtanultam értékelni az évek során. Mindig az volt a véleményem hogy a
hagyományos japán konyha eredete Kyotoban van. Nagyon finom és elég olcsó ennivalót
szolgáltak fel ebben a kávézóban és melegen ajánlom mindenkinek aki ezt a régi várost,
Kyotot meglátogatja.

Kyotoi japán ennivaló

A mai nap előadást tartottam a Tendaishu Sakamoto oktatási központban. Ez a központ, a mi hazánkban mint a buddhizmus előfutára ként van ismerve. Az én már 30 éve óta barátom, Soutetsu Matsumura a Nagoya templomból (akinek a fényképe lentebb látható) alkalmat teremtett arra, hogy egy nagyon ismert és fontos esemény alkalmával beszéljek.

Két hónappal ezzelőt az Okayamai Tendaishu-ba egy másík előadásra voltam meghívva. Akkor kb. 2000 ember előt beszéltem, de mert mind hívő volt, nem izgultam. Most elenben csak 70 személy volt de mind fontos személyiség ebből a szervezetből, és egy kicsit izgultam.

Ennek ellenére, a „Szeresd önmagad” címet viselő előadás nagyon jól volt fogadva, és nagyon jól kiegészítette azt a témakört amit Tendaishu erre az évre választott. Ez a téma „Találd meg Buddhát saját magadban”, ami hasonló aval a gondolattal amit a „Viz üzenete” 3-ik kőtetében leírtam.

Ebben a kötetben bemutattam hogy hat a vizre a világ öt nagy vallása, külőn külőn ráírva.(1-5 fotó). A víz nagyon szép kristályosodást mutatott. Fel tettem magamban a kérdést hogy ezek a valláscsoportok miért nem értík meg egymást, ebben a világban. Akkor az az őtletem támadt hogy az összes vallás nevét egyszerre mutasam meg a víznek, ahogy a 6-ik fotó-ban látható. Az eredmény a 7-ik fotóban látható kristály.

1 fotó: A víz kristály aminek a Kereszténység szó volt bemutattva

2 fotó: A víz kristály aminek a Buddhizmus szó volt bemutattva

3 fotó: A víz kristály aminek a Judaizmus szó volt bemutattva

4 fotó: A víz kristály aminek a Hinduizmus szó volt bemutattva

5 fotó: A víz kristály aminek a Iszlám szó volt bemutattva

6 fotó: Megmutattam a víznek mind az öt vallás nevét

7 fotó: A víz kristály amelynek mind az öt vallás neve meg volt mutattva.

Látják egy arcnak az ábrázolását a kristály felő részén? Az én véleményem az, hogy Isten mindenkiben jelen van. Ti mit gondoltok?

Konnichiwa az összes barátoknak az egész világból. Masaru Emoto vagyok, a ‘Víz üzenete’ című könyvsorozat írója. Mától kezdve ez a web oldal 9 nyelvű site-á alakúlt. Japán, angol, holland, francia, olasz, spanyol, orosz, magyar és román nyelvekről van szó. Ez a MISA yoga iskola csoport segítségével valósúlhatott meg, amellyel oktober hónap közepén Romániában tett látogatásom alkalmából kerültem szoros kapcsolatba. Mikor értesültem arrol, hogy ennek a csoportnak a keretén belül vannak személyek akik különböző kűlföldi nyelveket beszélnek, megosztottam velük régi vágyam - hogy egy több nyelvű web oldalt csináljak. Következésképpen, habozás nélkül, felajánlótták a segítségüket. Ez az első feljegyzés a naplómból amely le van fordítva erre az összes nyelvre.

Az én üzenetem Japánból indul és Romániába van küldve, ahol lefordítják és visszaküldik Japánba hogy a web oldalra kerüljön - így két három nap szükséges arra, hogy az eredetí szöveg aktualizálva legyen a többi nyelven. Remélem hogy újdonságokat és olyan elbeszéléseket fogok küldeni amely jókedélyre derítse önöket, és minél többen látogasák az oldalt. Az univerzális béke üzenet terjesztése a világ minden ember révén a fő célja ennek a web oldalnak. Hogyha léteznek személyek vagy szervezetek akik olyan web oldalal rendelkeznek amelyeknek hasonló céljai vannak szivesen alkotok egy linket az én oldalomon. A közeljövőben ezt a web oldalt egy multifunkcionális site-á szeretném átalakítani. Egyenlőre ez a több nyelvű web oldal az én naplómmal indul és innen lesz fejlesztve.

A mai nap üzenete.

3 fénykép’A világ békéért imádkozom!’

Visszatértem Japánban az Europai és az Amerikai Egyesült Államok beli előadássorozat befejezése után. A lányom családja Hollandiából egy rövid látogatást tett és elöször láttam, három hónap óta, az unokámat. Megtanítottam a világbékéért használt imádságra. Elegendő volt egyszer elmondanom és hiba nélkül elismételte, tiszta szívből és érzékkel. Vajon különleges hajlama van?